Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - Marafkó László: Az úristen pártfogoltja (elbeszélés)

MARAFKÓ LÁSZLÓ

Az úristen pártfogolja

A Főleg Magunk Közt Elosztó Bizottság a helyzethez illő komolysággal szólította magához soron következő gyermekét.

— Bizony Barnabás?

— Igen.

— Gyolcs Rozina?

— így hívják anyámat.

— 8 éves korban feketehimlő, 14 éves korban csírájában elfojtott pestis? Brrr . . .

— Igen, csupa szapora népbetegség.

— Foglaljon helyet.

Bizony Barnabás leült. A bizottság vészjóslóan összezárult körülötte, csak az elnök szemüvegén zümmögtek az ablaktörlők. Egyébként is az elnöknek olyan pillantása volt, mint a laser, mely metsz és alakít. A kijárat most olyan távolinak tűnt, mint szükség esetén a legközelebbi illemhely.

— Sajnálattal közöljük, hogy pályázatát nem tudjuk elfogadni. Tulajdonképpen 3 éve nincs is szükség magukra, de mit csináljunk a tanáraikkal, ha egyszer beszüntetjük a képzést. Talán máshol próbálkozzon. Sok szerencsét.

Bizony Barnabás — minthogy jámbor és tisztelettudó volt — nem bocsátkozott ökölharcba, csak mélyen meghajolt és kilépett az elérhetetlennek hitt ajtón.

Nekivágott a valószínűtlenül valóságos városnak. Néha belefalt a szél, primőr benzingőzt és csatornaillatot vágott az arcába. Különben minden csendes volt, csak egy villamos csikorgóit a kanyarban, és néhány gyújtáshibás teherkocsi durrogott önfeledten. Véletlenül a fák is rügyeztek, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.

Annyi biztos, hogy emelgette a lábát, bár egyes megfigyelők szerint, mintha ment is volna. Mikor a Mi a probléma? c. lap szerkesztősége elé ért, érezte, hogy valami befelé kényszeríti. Be, bele, oda abba a szerkesztőségbe. Engedett, azaz engedett volna, ha a portásnő rá nem kiált.

— Maga hova megy?

— Pontosan és szépen.

— Micsoda?

— Mondom, pontosan és szépen. Tessék hibátlanul idézni.

— Szóval hova megy?

—■ Hát tulajdonképpen én magam sem tudom. Maga szerint a kultúr- vagy a hírrovathoz menjek?

— Sehova. Értekezlet van.

•— Mondja, maga nem a 14-es huszároknál szolgált? Emlékeztet az egyik baj társamra.

— Nem.

— De én ismerem ám a rovatvezető elvtársat

— Na, hogy hívják?

38