Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kuntár Lajos: Az "Olvasó népért"
Elköltözött Meghalt Ideigl. lakott Összesen 14 éven aluli 6 — 4 10 14—18 év között 7 1 1 9 18 éven felüli 32 3 8 43 összesen 45 4 13 62 A 202 olvasóból tehát csak 62 maradt el objektív okok miatt. A többség, 140 személy, az összolvasók 25,8 százaléka más ok miatt nem iratkozott be újra a könyvtárba. A Bük községben végzett vizsgálódásunk több oldalról teszi lehetővé az olvasók elemzését. Az kétségtelen, hogy 1967-ben elsősorban nem az elköltözés okozta az olvasók elmaradását. De a televízió elszívó hatása sem, mert — a könyvtáros tudomása szerint — az elmaradtak közül hét család vett készüléket. Ez Í2 személyt érintett. Végeredményben tehát az elmaradók közül 45 (22,7%) költözött el a faluból. Ha hozzájuk számítjuk a 13 (9,3%) ideiglenesen tartózkodót, akkor is 58 (41,4%) személyt sorolhatunk ebbe a kategóriába. A televízió elszívó hatása 12 (5,9%) személynél érvényesült, az elhalálozottakkal együtt tehát 74 olvasónál találunk indokot az elmaradásra. (A televízióval kapcsolatban egyelőre csak ennyit: nem konkurrense a könyvtárnak, a készüléket vásárlók azonban ideiglenesen valóban elmaradnak a könyvtárból, vagy kevesebbet olvasnak.) Bükön tehát 1967-ben 128 olyan személy akadt, akinek a könyvtárból történő elmaradására nem lehet semmilyen okot találni. Legalábbis megkérdezés nélkül. A nyár folyamán ezt is megtettük. A személy szerinti megkérdezéseket a községi könyvtáros végezte. A 140 személyből 124-ről sikerült az előre elkészített kérdőíveket kitölteni. A summázott eredmény: 14 év 14—18 19—30 31—60 60 év Összesen alatt év között felett szám % Nem szeret olvasni 3 21 3 3 4 34 27,4 Nincs rá ideje 8 9 28 37 3 85 68,5 Másutt olvas — 2 1 — — 3 2,5 Beteges — — — 1 1 2 1,6 összesen 11 32 32 41 8 124 100,0 A kérdőívek a nemek szerinti megoszlásra is eligazítanak. A 124-ből 71 a nő, s közülük 52 az időhiánnyal indokolja az elmaradást. Hozzátartozik a képhez, hogy a vizsgálódás napjáig a 140 elmaradóból 36 személy visszatért a könyvtárba. Talán, ha a könyvtáros figyelemmel kíséri őket, erősíti olvasási igényüket, nem maradtak volna el egy évig sem, s esetleg a többiek is visszatértek volna. Persze mindez egyelőre csak feltételezés. Egy falu, s egyetlen év példája nem teszi lehetővé az általánosítást (más községekben is végzünk hasonló vizsgálódásokat), annyit azonban bizonyítottnak látunk, hogy az olvasási igény állandóvá tételével csökkenthető az elmaradók száma. Az olvasási igényt azonban csak úgy lehet erősíteni, hogy a könyvtáros állandóan és tudatosan foglalkozik olvasóival. A társadalmi munkás és tiszteletdíjas könyvtárosok ezreitől azonban ezt a többletet egyelőre nem lehet elvárni. A 119
