Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Török András: Ki mit tud? - Zalában
cserélődésüket is csökkenteni kellene. Mivel ez a kérdés is a tiszteletdíj-rend- szerrel érintkezik, a kérdés rendezését újabb érvvel is erősíthetjük. A községi könyvtárak helyzetéről festett képünket még sok színnel lehetne tökéletesíteni. Ezúttal azonban csak az olvasási igény elégtelenségére akartuk a figyelmet felhívni. Az eredményesség alapfeltétele az olvasási igény emelése Ezért kell a feltételeket is megteremteni. KUNTÁR LAJOS Ki mit tud? - Zalában Az érdeklődés és a tehetség vizsgálata Amióta a KISZ a fiatalság széles körű önkifejező-tehetségpróbálgató fórumává, s országos nyilvánosságú rendezvénnyé változtatta a korábban csupán egy-egy társaság szabad óráiban felvillanó, s így előbb-utóbb óhatatlanul elkallódó ötletek, amatőr, házi-varieték, zenei és irodalmi előadói kísérletek sokaságát, eredeti tehetségek egész sora vált ismertté és közkedveltté a Ki mit tud? és az effajta vetékedők jóvoltából. A közkézen forgó példák helyett ezúttal mégis a negatív bizonyságot említenénk: Zalából az idén sem várható teszem azt egy új táncdalénekes fenomén kiugrása, hiszen a megyei szintű Ki mit tud ?-döntő nyolc, tv-szereplésre érdemes győztese közül csupán egy műdal-énekes kerülhetett a képernyőre, lévén, hogy többi kiválóságunk rendre elvérzett a budapesti selejtezőkön. Nem tudom, a nyugat-dunántúli szomszédság hogy van mindezzel, ám tény, hogy Zalában talán kicsit túlságosan is „szurkoltunk” a megyét képviselő fiataloknak, s ezért most az újságírót is meglegyinti ez a csalódottsággal fűszerezett közhangulat. Pedig ha a bizonyításhoz, az önigazoláshoz sokak számára elengedhetetlen is a kamerák „össztüze”, azért a szűkébb hazán belüli sikerrel is elégedettek lehetnek az idei verseny szervezői és résztvevői, még a győztesek is. Hiszen akár a munkahelyi-iskolai, városi-járási elődöntők tucatjait összegező, hétórás maratoni megyei vetélkedő, s aztán a továbbiakat övező közérdeklődés is bizonyítja, hogy reális szereplési igényeket segítettünk közelebb a várt és óhajtott nyilvánossághoz, illetve, hogy reális és eleven közönségigényt elégítünk ki e vetélkedőkkel. A döntő például olyan tömeget vonzott az egerszegi megyei művelődési ház falai közé, amit az utóbbi évek során csak a My fair Lady színházi bemutatója alkalmával tapasztaltunk, s az elődöntőkről is úgy vélekednek népművelőink, ahogy csak egy mindent elsöprő sikerű kulturális eseményről illik beszélni. Vagyis vitathatatlan, hogy mint népművelési forma —• s továbbá mint „közönségrendezvény”, ifjúsági fórum, bemutatkozási lehetőség, munkára serkentő cél stb. — elsőrangú találmány a kulturális vetélkedő, főként így a tv-fellépés lehetőségével egybekapcsolt Ki mit tud?-ként. S hogy a kissé szomorkás bevezető után az átváltás jogosságát alaposabban megvilágítsuk: a mindig a fényesebb, látványosabb elismerési formákat kedvelő közhangulattal szemben a népművelés számára összehasonlíthatatlanul értékesebb valóság volt, hogy sok száz tehetséges fiatalt sikerült megmozgat120
