Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bárdosi Németh János: Vázlat egy önéletrajzhoz

Szerettein a nép énekét, ahogy aratni indultak csapatosan távoli uradalmakba. A koldusokat képzeletben új ruhába öltöztettem, a világot széppé akartam tenni. De láttam az ellentéteket is: a nagy porták basáit, az öreg koldust házról házra járni, a minden szél rezdülésére riadozó szegénységet. S én akkor már (a 10-es évek elején) nagyapámnak ellenzéki lapot olvastam a Tiszák országa ellen. S láttam a városi valóságot is, a választási komédiákat, a kivándorlók seregét, a munkásmozgalmakat, a hatalom szorítóit: azt a világot, melyet akkor próbáltak Adyék kimozdítani a sarkaiból. Az a nép, amelyet én láttam a vasi határvidéken, nem a Viharsarok népe volt, de indulataiban, céljaiban határozott és állhatatos.

Ez költészetem eredője, az említett világ, ,a természet, a föld, a nép, a népi sors a XX. század lávaömlésével.

Tanár akartam lenni, de ezt az ábrándomat a 20-as évek elején a társadalom nem segítette. Apámnak pedig nem futotta erejéből a fővárosi taníttatás. Tisztviselő lettem és pénzügyi pályán működtem, 1943-ig szülővárosomban, Szombathelyen, a városi közüzemeknél, azután Pécsett. 1945-ben Pécsett a városi számvevőség főnöke lettem és ebben a munkakörben dolgoztam 1967-ig, nyu- galombavonulásomig. A mesterség nagyon lekötött, de ellentétes világával mégis inspirált és nehéz órák után a költészet csillagát ragyogtatta meg.

107

Kdldi Judit: Bárdosi Németh János