Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Z. Szabó László: A Hetedik ecloga avagy beszámoló a másvilágról

A Hetedik eclogában előforduló részletek villannak fel a Sötét idők sorozatának többi alkotásán is.

Ha mégis a Radnóti-vers pontos képi megfelelőjét keressük, a Szolnoki Vázlatkönyv egyik darabját idézzük. Az ,,1944. VIII. 28. Szolnok” jelzéssel ellátott rajza fejezi ki képi eszközökkel ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket, belül forrongó vágyakat, a valóság és az álom közötti mérhetetlennek látszó távolságot, valójában mégis a közelségnek és az egyidejűségnek összetartozását, ami a vers egyik legjelentősebb vonása. Ezen az Amos rajzon a chagalli hatás már csak a leglényegesebb eszközök igénybevételére korlátozódik. Megleljük a képen a hitvestől távollevő művészt. Rabságát a katonazubbony jelzi, a lélek szabadságát viszont a fején levő művészsapka, amit az egybeolvadt napkorong és holdsarló ékesít. Ámos ezen a képén a kezében tartott rajzzal idézi meg elmúlt életét, a rajz középpontjába a kedvest állítva. Amíg azonban a Radnóti- vers múltat idéző soraiban felvillan nagyon halványan a boldogság, a múltat idéző Ámos-rajz inkább tragikus hangulatokat áraszt. A hitves alakja köré odarajzolja a „megvan-e még az az otthon” kérdése helyett a rommá vált otthon képét, a meggyalázott tájat, a hitves nyaka köré pedig a halállal való jegyességet jelentő stólát.

Azok a kozmikus hatású víziók, amik a konkrét történelmi eseményekhez kapcsoltan lefojtottan jelentkeznek a Radnóti-versben, az Ámos-rajzokon is fellelhetők. Hiszen a már említett nap és hold eggyéolvasztása a mindenség- fogalom kifejezéseként végigkísérhető úgyszólván minden ekkori alkotásán; ezen az alkotásán még az „egész” fogalmával bővül, sőt asszociációs képzeteket keltve a nappal és az éj összeolvadását is jelenti, a világra kiterjesztett borzalom világát is.

Ezekre az azonosságokra utalnak a költemény nyelvi eszközeiből leszűrhető megállapítások is. A Hetedik ecloga egyszerre villantja fel a valóságot a maga könyörtelenségével használt realista szókincsével, valamint az álomra, a valóságtól való elfordulásra utaló ecloga-stílus árnyaltabb, finomságokat sugalló klasszicitásával. Nyilvánvaló, hogy ez a kettős nyelvi örökség és hatás miből táplálkozik. A hagyomány folytonos jelenléte mellett a modem magyar költészet, elsősorban pedig József Attila stilusforradalma hatott Radnótira.

De az sem lehet közömbös, hogy ezt az irodalmi stílusforradalmat kik ihlették, hogy mennyire hatott akár József Attilára is mind az európai, mind pedig a magyar baloldali elkötelezettségű avantgarde művészet. Hiszen a klasz- szikus stílusjegyek, maga az ecloga-forma és a realista szókincs ellentétében ott feszül a valóságos lét szörnyűsége és az álom ábránd világa, de ott lelhetők az előbb jelzett képzőművészeti hatások is. • Ezt, az addigi irodalmi nyelvben nem szerepelt szókincs behatolását a tartalmi kényszeren kívül nagymértékben — inspirative — segítették azok a képzőművészeti alkotások, amelyek bizonyságát adták az új formanyelv lehetőségeinek. Mindenekelőtt Masereel fametszeteire gondolunk, ezek közül is A város sorozatára. Ezek az alkotások azt bizonyították, hogy az elkötelezett művészet a kortársi képzőművészetből felhasználhatja a művészeti irányzatok új formakincsét — melyeket általában a dekadencia megbélyegző jelzőjével illetett a kor művészetpolitikája —, és ezt még a politikai-ideológiai harc szolgálatába is foghatja. Valójában ezt tette az említett Masereelen kívül számtalan, a polgári világgal szembeforduló vagy azzal szakító művész, amikor egy új tartalmú és új formájú realizmust keresve az izmusok területére is tévedt. Gondoljunk csak a mi Derkovits Gyulánkra, aki az expresszionizmuson túljutva a szintézis megteremtésére törekvő, társa67