Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Smidt Erzsébet: Horgászfiú
dalmi igényű művészetébe fogta ezeket a formai eredményeket, vagy Dési Huber Istvánra, aki éppen. Masereel hatására készíti el a Negyedik rend című sorozatát. Lehetne ’hivatkozni Buday Györgyre is, aki kissé drámai hangvételű fametszeteiben, a fekete-fehér kiáltóbb kontrasztjában ugyancsak erre a valóságigényre ihlethette már ifjú, kezdő költő korában Radnótit. A Hetedik edoga, amelyik egyszerű beszámolónak indult a 'heidenaui tábor kínjairól, így bomlott ki korszerű látomássá, egyúttal objektív beszámolóvá, ahol a valóságos táj: Szerbia, otthon, család, feleség, meggyötört foglyok, embereket pusztító brutális őrök mellett az álom, az elveszett múlt, a szétrombolt boldogság világa is megjelenik. Ahol a legegyénibb érzésből és gondból a legkollektívabb összetartozás elkerülhetetlen szükségszerűségéig jut el a költő. Mindez pedig elképzelhetetlen az elődök inspirációja nélkül. Az egész versben ott lüktet a történelmi valóság könyörtelen bemutatásán és a tartalmi hordozó igazságán túl a társművészetek eddig elért eredménye is. A XIX. század egyik neves arckép festője Barabás Miklós. . . . „nem volt leg- nagyobbjainik közül való, igaz. De akkor jött, mikor a legnagyobb szükség volt rá és volt annyira kiváló, mint azok az osztrákok, akiket tehetsége és szorgalma nélkülözhetővé, sőt fölöslegessé tett. . . . Igazán kiváló tanítványt nem nevelt, de élete munkájával előkészítette a talajt és egyengette az utat az utána jövő nagy nemzedéknek. A maga nemzedékét pedig elevenen hagyta ránk ezer meg ezer arcképben.”1 Valóban alig volt az országnak jelese, akit ne örökített Volna meg. Ezek közé tartozik: Petőfi Sándor, Liszt Ferenc, Kossuth Lajos stb. Vannak nagyjaink, akiknek portréja leghitelesebben az ő alkotásában maradt ránk. Számtalan művével érdeklődést keltett. Egész fiatal korától szinte haláláig dolgozott. Képei múzeumok és magánosok falait díszítik. Már gyermekkorában arcképek rajzolásával jutott némi keresethez. Művészi képessége is ebben jutott a legmagasabbra. Tájképeivel nem érte el portréinak tökéletességét. Fiatal korában festett képeit nagy pontosságra törekvés jellemzi. Az ecset remek kezelője volt. Megrendelőinek tábora egyre nőtt, s talán ennek tulajdonítható, hogy későbbi alkotásai nem mindig hibátlanok. Egy fiatalkori képét szeretném bemutatni. E munkásságának korai szakaszában készült alkotása a Smidt-gyűjteményben található,2 ahova évtizedekkel ezelőtt vétel útján került. A kép gyermekportré. Olajfestmény, 31X36 cm, vászon. Jelzés a jobb alsó sarokban: ,,N. de Barabás. SMIDT ERZSÉBET á Veníse. 68 Horgászfiú
