Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - Szergej Antonov: Fehérnép (elbeszélés, fordította: Keresztúry Kálmán)

— Te meg mit akarsz! Pártját fogod? Az ellenségnek? Hagyj engem, te jérce! . . . Végre-valahára elkaphatom! Eressz el! . .. Hallod? Különben . . .

— Mire való ez, bajtárs? — csendesíti Dása. — Ne hozz magadra szégyent! Ne mutassad előtte a bánatunkat. Nincs nekünk arra szükségünk, bajtárs . . .

A sebesült katona ráveti tekintetét a leányéra, megjuhászodik, és indul vissza a gépkocsihoz.

Bizonyára ő is meglátta a lány szemében ugyanazt a valamit, amiről éppen meséltem.

Fordította : Keresztury Kálmán

(Szergej Petrovics Antonov 1915-ben született Leningrádban. Itt végezte el 1938-ban az autóközlekedési intézetet. Rövid ideig előadó, majd pedig építészmérnök.

A Nagy Honvédő Háborúban az utászoknál szolgált.

Kisebb és nagyobb elbeszélései 1947 óta jelennek meg. A legismertebbek: „Járják az utakat az autók”, „Békés emberek”, „Az első elhivatás”, „Válogatott elbeszélések’”, „Beszélgetés”. „Hadi utakon”Ez utóbbi gyűjteményből való a „Fehémép” című elbeszélés.)

Renner Kálmán: Rodin I.

30