Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Kerék Imre: Óda: (vers) - Rónay György: Amikor a fákat kivágták (vers)
KERÉK IMRE rend tiszta törvény szétkuszált dolgainkat összefogói vaspánt szigorú józan bizonyosság mely eligazít napi gondjaink bonyolult labirintusában szétguruló hétköznapokra tűz-abroncsot feszítő ünnep rend te szívünkhöz-szelidült önként vállalt szép kényszerűség pórusainkba-tóduló sugárzó ütemű zene te álmainkba-villanó jövőnkre nyíló tiszta ablak égbe-szökkenő épületek beton- gerendáit vállra-lökő erő csillag-homlokú hajnalok ■ friss szappan-szagú tisztasága te szívverésünk iramát szabályzó roppant hatalom te jövőnk nyüzsgő üzemében automata gépcsordát vezérlő értelem zsongó villanytelepek magasfeszültségű áramát kis tanyák szobáiba terelő pókháló-borította megszokások s előítéletek zsúpfedelére csóvát-hajító ívfény-ragyogású forradalom okos teremtő férfiak agyában kigyúló felismerés létünk értelmes geometriája rend termékeny méhedben-fogané szándékainkat úgy igazgasd gyönyörű tervünk szét ne hulljon céljához szépen idomuljon sejtjeinket te fogd marokra szét ne szakadjunk darabokra ösztöneink biztos mértéke légy ne lehessünk mohó fenevadak egymás húsára éhesek egymás vérére szomjasak de fedetlen-arcú szerelmesekként közegedben végképp egymásra leljünk a kommunizmus nyílt ege alatt RÓNAY GYÖRGY Amikor a fákat kivágták Aznap a madarak késő estig zokogtak, a stiglic jajgatott, rémülten verte szárnyát, s harkálylelke sokáig kísértett még a lombnak, amikor a fákat kivágták. 31 Óda
