Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - FIATALOK - Timár Ede: Vorgics úr (elbeszélés)
F I A T A L O K I TÍMÁR EDE Vorgics úr Első polgáriba akarták beíratni, amikor a baj érte: besurrant Cunigo úr, az olasz kordélyos telepére, ott az istállóban fejbe rúgta Csinos, a vasderes kanca. Még jajdulni se tudott. Vince bácsi, az első kocsis lelte meg. Rémülten rohant a főnökhöz. — Édes jó istenem! Cunigo úr! Telefonozzon a mentőkért. Az a szentség- leien Vorgics kölyök már megint az istállóban csellengett. Megrúgta a Csinos. Az olasz kordélyos cifrán káromkodott, aztán sebesen tárcsázott. A mentők gyorsan megérkeztek. Hordágyra emelték az ájult, vérző fejű gyereket. Az István kórházba vitték. Vorgicsék szorongva, izgatottan lesték a műtő tejszínű üvegablakát . Végre egy gyöngyöző homlokú orvos lépett ki a folyosóra. Vorgicsné két kézzel szorította meg a karját. — Doktor úr! Mi van a kisfiámmal? — Életben marad — felelte kurtán az orvos. A gyerek életben maradt. De az agya nem működött tisztán többé. Szülei egyik professzortól a másikhoz vitték. Minden pengőjüket, fillérjüket arra áldozták, hogy a fiú tudata megvilágosodjék. A legdrágább kezelés sem segített. Bele kellett nyugodniuk a megváltoztathatatlanba. Vorgicsék azzal vigasztalták magukat, hogy a beteg gyereket úgy járatták és tartották, mint egy úri csemetét. Ugyanakkor az apja, éveken át egyetlen ócska cájg ruhában járt. Az anyján pedig soha nem lehetett mást látni, csak kopott fekete szövetszoknyát és egy agyonmosott kartonblúzt. Szomszédjuk, a nagyszájú Kollárné meg is szólta ezért őket. De a nagy bérház többi lakója leintette. — Hagyja békén Vorgicsékat. Van azoknak elég bajuk. Nagyon kicsi az az öröm, amit a kölyök ajnározásával szereznek maguknak. Járassa másra a száját. A fiatal Vorgics jó természetű bolond volt. Órákon át csendben üldögélt az udvaron az ecetfa alatt. S ha ezt megunta, kényeskedő gólyaléptekkel végigsétált az utcán. De csak a két sarokig. A Gubacsi, vagy a Soroksári útra soha nem merészkedett ki. Néha még beszélt is, ha megszólította valaki. Ilyenkor egyikét meglepően értelmes mondat hagyta el erősen duzzadt és folyton nyá- ladzó ajkát, majd hirtelen zagyva, összefüggéstelen félszavakat kezdett ha31
