Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - Csordás János: Magány (vers) - László Ibolya¨Te adj (vers)
Magány Itthagytál. Kések és tőrök közé szorítva Utolsó szigetem, az óceán ezt is elborítja — Zúg, verdes lőszerrel teli hullám Itt minden csatatér, bomba bomba hátán — Mélyből a cetek riadózva száguldanak, képzelnek őrlő fogsorukba —• Bomlik az idő, állig fegyveres seregek, Fegyverem csak a vers, jaj, én mit tehetek? Emberség, csöpp fenyvesedbe húzódom, Onnan indultam. Ad-e még hitet az ózon? Csendet a csalit? Elhetek-e még Ellenedre, állig fegyveres emberiség? Gyermek sír a világtól távol elcsatangolt most nem talál haza Ha szólni tudnál még és hívnál de kőnél némább vagy mama Csillagot kergettem idáig csapongva szállt a tüzesszámyú lepke útonállóvá változott gáládul levetkőztetett védtelenre Semmim sem volt csak a ruhám a tisztaság és semmi másom ki adhat rám olyan ruhát anyám a nevedet kiáltom Vezess haza vegyél öledbe kétségeim felfalnak Nyiss ajtót nyiss ajtót mama és te adj nyugodalmat LÁSZLÓ IBOLYA 17 Te adj
