Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Cserhát József: Április (vers)
Nem, nem; a világról énekeltem mindig, téged idézve. A szomszédomban nőttél száz-ágú, terebélyes erővé; a szívdobogásod se más, mint a Kirovi Vasöntő Üzemé, vagy a gőz-páfrányokkal telenőtt liverpooli kikötőé. Mert azt figyeltem s figyelem ezután is, az imbolygó-nyúló párapalást és a motorzúgás mögül is kihallható, törhetetlen szívdobogást. Ez meg nem csalhat, félre nem beszélhet; tisztaszavúan szól embernek, csillagnak, éji szélnek. A felkorbácsolt lelkiismerel fénykorát élte akkor, felkelt a Világ napja, temetéssel gondoskodott a temetetlen halottakról. Csókját a teljesen elszíneződött szájakra is szívesen adta, félrebeszélő idegroncsok nyugodtunk meg alatta; éreztük, hogy az átvirrasztott vészek után a veszélytelen álomba szenderedünk . . . A világrendszerek minden madarát fészkére visszanyugtató kikeleté volt az a szó, amit akkor kimondatott legelőször velünk. CSERHAT JÓZSEF 24 Április
