Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - SZEMLE - Kristó Nagy István: Tornai József: Aranykapu
szemszögéből ítél meg, akár egy új mi- tosz keletkezésének is a forrása lehet, túlzásokhoz és aránytalanságokhoz vezethet. Ne hallgassuk el ezt sem: a könyv erre is alkalom lehet. (Itt még Móricz Zsigmond is rossz pontot kap!) Az adatközlésnek az a módja ugyanis, amely kizárja az összehasonlítást az egy időben felbukkanó jelenségek egybevetését, a minőség vizsgálatát, természetéből következően, a torzítás lehetőségét rejti magában. A harmadik nemzedék puszta idézetekkel dokumentált története aligha lehet tehát „teljes”. Azt is ismerni kellene, hogy vele párhuzamosan milyen más áramlatók és törekvések éltek az irodalomban. S a kép „hitelességéhez” az is hozzátartozik, hogy a harmadik nemzedéknek kivel szemben volt igaza? Olvashatunk a könyvben például a második és a harmadik nemzedék közti irodalmi polémiákról. De úgy véljük, hogy ebben a súlyosabbat, a máig érvényeset a „másik” fél, Halász Gábor és Szerb Antal, Babits és Kassák mondták ki. (Például a nemzedékből kinövő Weöres Sándor átütő, rendkívüli tehetségének fölismerésében.) Idézetek mutatják be azokat a vitákat, amelyeket a harmadik nemzedék tagjai a népi írókkal folytattak. De Tornai József évtizedes költői múlt: a készülődés, kísérletezés, mellőztetés évei, majd sorozatos folyóiratpublikáeiók után jutott el 1959-es első kötetéhez, amelyben rögtön mint érett költő lépett a nyilvánosság elé. Azóta négy kötete jelent meg, legutóbb az Aranykapu, mely összegezése, csúcsa egész eddigi pályájának, eredményeinek, de a költészete fölvetette problémák is ebben tapinthatók ki legtisztábban. Erényei és hibái egyaránt nagyon jellemzőek a modern költészet eredményeire és tévelygéseire, mégpedig nemcsak arra, ami nálunk, hanem ami világszerte látható. A legnagyobbak a maguk egyéni meglátásaikkal, életművük szug- gesztivitásával áthidalják a nehézségeket, meggyőzik olvasójukat. Nos, Tornai nem tartozik a legnagyobbak közé, de kitűnő költő lévén művében épp az lesz igazán izgalmas, ami nem tekinthető megoldottnak. S minthogy igényes költő, a legnagyobbra vállalkozik, a legnagyobba! néz szembe, szemtől szembe, személyesen, próbál megküzdeni a kor itt is többet kellene tudni a „teljes” igazsághoz. Nevezetesen azt, hogy a népi írók némelyike valóban nagyot vétett (például az antiszemitizmusban), de a nagyobb szociális és társadalmi igazság is az ő oldalukon volt (az urbánusok „elvont humanizmusával” — Rónay László kifejezése — szemben). A jelenségeket egységben látó, szintetizáló vizsgálódásból az sem hagyható ki, hogy az alkotások igaza, a ma már klasszikussá érett életművek is mellettük szólnak (például a szociográfia igaza mellett, mert e művek teljes és egységes életművek részeivé váltak, viszont a harmadik nemzedék némely tagját a „tündér! realizmus” nem őrizte meg attól, hogy később, a próbáló években ne a sematikus irodalom művelője vagy szószólója legyen). Ha az adalékok közlése után elkövetkezik az értékelés is — melyre tanulmánya ismeretében Rónay László ugyancsak felkészültnek látszik —, bizonyára helyet kap ez az összehasonlító, és a jelenségeket egybemérő, komplex vizsgálat. A harmadik nemzedékről adott kép akkor nyeri ed hitelességét, ha értékeit és eredményeit a kortárs magyar irodalommal — József Attilával, Szabó Lőrinccel, Nagy Lajossal,. Sárközi Györggyel — együtt láthatjuk. Tüskés Tibor Tornai József: Aranykapu emberének szorító dilemmáival. Miből lesz a dilemma? A kifinomult érzékeny lelkűiét, magas fokú intellektussal párosulva mindenütt megkeresi a fájdalmas pontokat és tudatosan próbálja őket megvizsgálni. De érzékenység és intellektus ellentétes is: az érzékenységgel együtt jár a mai világ hallatlan tempója, technikai fejlődése, tömegtermelése, tömegkultúrája okozta szükségszerű sebek fájdalmas átérzése: ahol sokan vannak, ha külön- külön mind jó emberek is — pedig nem azok —. többször ütköznek, súrlódnak: sértik egymást. S ha valaki érzékeny, fokozottabban érzi a mások okozta sebeket és a hallatlan dinamizmusú új korban is sóhajtva gondol vissza a múltak kis falusi, külvárosi, családi, paraszti, kisüzemi153:
