Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Angyal Endre: Egy verses dialógus a XVIII. századi Bakonyaljáról
ANGYAL ENDRE Egy verses dialógus a XVIIL századi Bakonyaljáról A Szlovák Tudományos Akadémia központi könyvtárának — az egykori pozsonyi evangélikus líceumi könyvtárnak — gazdag gyűjteményeiben 5721. jelzés alatt egy „Collectio variorum carminum” című, terjedelmes kolligátum akad, érdekes adalékokkal a XVIII. századi magyar, szlovák és német irodalom- és művelődéstörténethez: kéziratos vagy nyomtatott alkalmi versek, üdvözlő- vagy gyászbeszédek és más efféle publikációk. A kéziratok és nyomtatványok többnyire a XVIII. századi Nyugat-Magyarország evangélikus vallású, magyar, német vagy szlovák anyanyelvű polgárságának, értelmiségének, nemesi köreinek világából származnak. Ezért is kerülhettek — nyilván még a XVIII. század során — a pozsonyi evangélikus líceum gyűjteményébe. 1967 novemberében Pozsonyban, Ján Caplovic könyvtárigazgató szíves támogatásával átnéztük a kötet anyagát, és rábukkantunk a kolligátum 98. darabját kitevő magyar nyelvű párbeszédes házassági versre. Kései barokk divatot követő hosszú címe így hangzik: „Novum Schediasma az az Mind egy hirtelen tsinált s’ készült magyar Versek melyeket két különös nyái mellet, nagy Sűrűségben fáradozó egügyű Pásztorok úgy mint a Tsordás és kanász a Leveletlen Tserfa és Fedél nélkül való Bóthajtás alatt Szabó György és Horváth Susanna Üj házosság jókról melly lőtt die 30. Aug. 1766 együtt beszélgetvén Hlyen formán elmondottak.” A köszöntőben megénekelt házasságot — ez egyébként a versből is kiderül — a Veszprém megyei Bakonycsernyén kötötték. A községet 1724-ben szlovák telepesekkel alapították meg a Ziehyek, s lakossága még a XVIII. század végén is zömmel evangélikus szlovák volt. Idővel azonban magyarok és németek, katolikusok és reformátusok is betelepedtek, s a XX. század közepére a falu teljesen elmagyarosodott.1 Bizonyos kétnyelvűség persze már a XVIII. században jelentkezett, hiszen köszöntő-versünk is magyar nyelvű, néhány beleillesztett szlovák verssorral és kifejezéssel. Danhauser László bakonycsernyei evangélikus lelkész levélbeli szíves közlése (1968. III. 18.) szerint a gyülekezeti anyákönyvben 1766. augusztus 31-én — tehát egy nappal későbben, mint ahogy a vers címe feltünteti — szerepel Szabó György és Horváth Zsuzsanna esküvője. Szabó, a „humanissimus no- bilissimus juvenis” foglalkozását tekintve „Ecclesiae Evangelicae Lőrincziensis ludi Magister”, a menyasszony pedig „Ecclesiae Evangelicae Csernensis Verbi Divini Ministri Samuelis Horváth filia”. Szabó György tehát pedagógus, a lőrinci evangélikus iskola „magistere” — ez valószínűleg a sárszentlőrinci evangélikus gimnázium, ahol még Petőfi is tanult —, Horváth Zsuzsanna pedig a bakonycsernyei evangéükus lelkész leánya. Egyes utalásaival a vers szövege is arról vall, hogy protestáns értelmiségi környezetben keletkezett. A XVIII. századi magyar irodalmi fejlődésnek érdekes jelensége a protestánsok erős aktivitása a „népszerű, mezővárosi, falusi világban”. Varga Imre, amikor a jelenséget konstatálja, ezt állapítja meg: ,,E paraszti, mezővárosi, kis122
