Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Angyal Endre: Egy verses dialógus a XVIII. századi Bakonyaljáról
nemesi világnak a műveltségében és irodalmában így összesűrűsödött a korábbi periódusok csaknem minden konzervatív, illetve vulgarizálódott öröksége.”2 A Novum Schediasma is ebbe a művelődéstörténeti keretbe tartozik, egyfajta „későbarokk népiesség” produktuma. Szerzője egyaránt jól ismeri a magyar és a szlovák népi világot, ugyanakkor azonban a XVII. és XVIII. századi német protestáns filozófiát és teológiát is. Erről konkrét utalások tanúskodnak. A szerző nem nevezi meg magát: valószínűleg ő is protestáns iskolamester, esetleg lelkész lehetett. A Sopron megyei Nemeskér említése az utolsó sorban azt látszik bizonyítani, hogy a versíró onnan származott, vagy ott működött. Azt is feltételezhetjük, hogy Pozsonyban tanult: így kerülhetett a kézirat az ottani evangélikus líceumba. Ez a kézirat nyilván csak másolat, még pedig eléggé sebtében készült másolat. A helyesírás a XVIII. század közepének színvonalán áll, sokszor azonban — bizonyára figyelmetlenségből vagy sietségből — elmarad az ékezet a hosszú magánhangzókról. Ezt a hiányt közlésünkben pótoljuk, egyébként azonban ragaszkodunk az eredeti helyesíráshoz, amelynek az is egyik érdekessége, hogy a zs hangot a szlovák, illetve cseh ortográfiából átvett z betűvel jelöli. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a szöveg az esküvői ünnepségen nyilván párbeszédes formában hangzott el, hogy a csordás és a kanász színpadias pásztorjáték-szereplőként lépett a násznép elé. íme, a vers teljes szövege: Kanász Oh én nagy Bakomban régi Quartélczó Röhögő Sereggel fák alatt lakozó Éltembe Lagziba, egyszer mulatozó Tudjátok e mondás hogy hova tzélozó. Szabó György ma magát botsátja kotzkára Horváth Susannával Mellár odalára Ha kanász nem volnék néznék homlokára Kérdezném lesze nyár, vagy tél utoljára. De az idő munka, s’ a Tsorda tartóztat Azomban a kopott-ködmen is irtóztat Ételtül italtul lagzitól meg fosztat Erdő béli sok bút, én reám fel osztat. Csordás Búza közé konkoly Iád hogy zavarkozik Még a botskorban és cholera lakozik lm tsak kanász lévén oda szándíkozik Hol bölts a tudóssal, együtt falatozik. Tudod hogy ott vannak kik Volffot ragattak Bakony sok levelű Gerhardust halgattak Gaja foljó vizet Cicerót forgattak Brentzinyt, Moszhajmot, Schubertéit szaggattak. De te tsak Bukorba, Seminariumban Türizó (???) álott közt auditóriumban Tzitrala Ritüla? egy Collegiumban Kürtülni tanultak alsó Posticumban. 123
