Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cs. Nagy István: A gyermekvers két művésze

ben szépséges derengésűek, pasztell rezzenésűek. Takáts természetversei a legszebbek közé tartoznak. A tőle megszokott festőiséget gyermekverseiben élén- kebb-tompább zeneiség erősíti föl. Ez a tudatos zenei dúsítás többnyire a nép- költészet formakincséből táplálkozik: dalritmus-átvételével (Szúnyoglábú János), a népi kiolvasó (Almatolvaj) vagy a mondóka ritmikájával (Cinege-binege). Gondolatritmusos ismétléseivel, szójátékos hanghatásaival, hangutánzóival és rímféléivel csupazene versre is van példa (Tillió-lió, Vénasszonyok nyara). Szereti a természetbe olvadó népi figurákat (Az erdőben, Vénasszonyok nyara, Zselici kanász, A szárnyaslovú köszörűs, Vadrózsa, Drótozni, foltozni, Póruljárt medvetáncoltató). Nem idealizálja romantikus hősökké ezeket a látszólag társadalmon kívüli, „szabadságszerető” idilli-kóbor típusokat, ellenkezőleg: esett- •ségüket tárja föl (vándorköszörűs, cigány, drótos, kanász, medvetáncoltató) vagy munkájukat szinte a táj részeként veszi számba (erdős, csősz, bogyószedő asz- szony).

Állatversei vagy üdén realisták valami tündéres hangulati többlettel (Cinke- hintó, Kilenc nyúl, Vadlúdcsapat, Nem is vendég, Rigórúgta dió), vagy mesék (Rózsává lett róka, Pásztor kell a tóba, 5X5 az 25), esetleg tani tó-filozof áló jelleggel (A bölcs szúnyog, Összetört a csiga háza). A villám és a csalogány is jelképes értelmű: a madárdal a dörgés fölé kerekedik, a dal legyőzi a rontó erőket.

A Balaton-versek tán a legsajátosabban takátsiak. A Berzengő reggel mediterrán fényerejével a nagy Takáts-versek közül került a kötetbe. A balatoni bájnál panorámája, valami világkezdeti sugárzásban fürdik minden létező:

Tágulnak a lombok, rétek, és a fürge sugár fények Csupa ragyogás a nád fölverik a gémtanyát.

A világ ,,a jókedvtől szinte habzik, mint a fürtös szőlőág”. Takáts behatol a berki-vízi világiba, látja az „élő tülkök hadát”, a gulyahálást, a gyöngyház- fényű partot a tornyokkal, pincékkel és várakkal s a hazatérő halászokkal. Micsoda szókincse van Takátsnak a fények szelíd hatalmára: „könnyű szárnyak csillogása evez a napból elő”, „rezgő fény óceánja”, „szikrát pattint napos égről”, „fürge sugár fények” ■—• csak ebben az egy versében is. És Takátsban nincs semmi hamis-idilli. Az emberi lényeget mutatja föl szívós azonosulással: az igazi doloe vitát, a tevékeny egyszerű embert, ahogy megveti lábát a táj fényeiben. így menti át kedvenc latinjának, Horácnak „carpe diem”-jét a mába: az élet okos-tűnődő-dolgos szeretetét szuggerálja minden gyermekverse is. Még a téli Balaton-partról is tücsökzene szüremlik:

Zizeg a tó. Cincog a jég, mintha tücsökszót hallanék. (Befagyott parton)

Plasztikusan egyszerű a befagyott part negatív leírása, mint a tücsökszót, odaidézi a fagy oartjaira, ami nincs:

113