Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cs. Nagy István: A gyermekvers két művésze

Ugyanezt az érzelmi alapmotívumot ellenpontozó szatírával erősíti föl egyik leghatásosabb állatversében: a zsiráf őrtoronyként figyeli a sütkérező oroszlánt,, s fedezi a zebrák ficánkolását, míg lomhán hever „a nagy király”. Tudatos a. rímek vázlatszerűen kiemelő szerepe:

Nyugodt a zsiráf, legelész, a nagy király csak heverész, nem kell neki pettyes zsiráf, nem éhes, nem kell zebra stráf, a szent gyomor feszül nagyon, azt heveri ki a napon.

(A zsiráf)

Még egy ragyogóan megoldott variációt írt, már a cím is jelzi a szembeállítást, (Kicsik, nagyok). Remekbe sikerült a jaguár-strófa:

Ül a fán a jaguár, arra vár, ki arra jár, jaj annak, jaj neki, akire magát ráveti.

Csupa dinamika, feszültség a négy sor: a szójátékos-belsőrímes mondatszerkesztés (2. sor), az ismétlések ritmikai kiemelése (2—3. sor), a 3. sor visszafogott, majd a 4. sor „megugró”, felgyorsuló ritmusa (3 + 3, majd 5 + 3 tagolásban), a szövegtartalomhoz valóban adekvátan igazodva (ilyenre csak Weöres, Csanádi szolgáltat példát), és végső bravúrként: az egész strófa, ritmusváltásaival együtt az élőbeszéd természetességén belül marad. Ennél nagyobb bravúr csak a záróstrófa, amely balladásan, filmszerű váltással, előkészítetlenül, sirató-hangon szólal meg:

Birka, birka, bárány voltál, anyád után bandukoltál, kis nyakadon csengő csengett, egész mező tőled zengett.

Nem tudjuk, mi jobb, megkapóbb ebben az újabb remeklésben: a népköltészeti gondolatritmus, a szívfájdítóan telített ragrímek vagy csak az első sor köz- mondás-véglegességű szójátéka a megrovó sajnálkozás elemezhetetlenségével.

Ebbe az érzelmi körbe kapcsolódik A kis víziló és a nagy víziló című is. Egyszótagú rím-sora csupa kihegyezés, kiemelés: a kis vízilónak otthonos közeg a medence, a nagynak bezzeg Nílus-nosztalgiája van. Végül: a Csiga is biztos láncszeme ennek az otthon-meleget, biztonságot álhitó sorozatnak.

Humoros állatversei közül kiemelkedik a Szamárságok, egy nem is olyan szamár állat szellemes „jellemrajza”. A gyermekkel cinkosan szakít a szama- razás vádjával, s humoros példatárral bizonyítja a szamár okosságát. Az ilyen okosszamár-verseknek már hagyománya van gyermekirodalmunkban (Benedek, Gárdonyi, Szép Ernő). Elrugaszkodöbb Az elefántról meg a fánkról, ez afféle átlátszó kitaláció, hazudós mese. A sorvégeken szinte csuklik a hazudó, megismétli a szót, közben kitalálja a folytatást.

111