Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Losonci Miklós: Németh Mihály szobrai között

■dülését figyeli, ahogy táncol, énekel, gyermekét gondozza, szerelemre, csókra készül, és termékeny testének vegetatív formáit felhasználja az évszakok és a táj szimbolikus ábrázolására is.

Elmerült erőfeszítéseiből, ami elsőként megmaradt, anatómiai pontosságú férfitorzója. Már kezdetben is ügyelt arra, hogy különböző létfokokban azonos formákat találjon, így az állat hosszú nyaka artisztikusan folytatja a lány karcsú kezét (Leány libával, 1957). Diplomamunkája az Álló nő (1958). A zeneszerszám elvonja a kezekről a figyelmet, de finom a mellek formáinak szobrászi visszhangja a térdeken. Gitáros lányának vonalvezetése a gitár dallamához igazodik.

Első korszakának záró alkotása a Kígyóölő (1959). A küzdő férfi végtagjai kígyóalakzattá módosulnak, és a párhuzamos formák érzékeltetik jó és rossz harcát, igazodva a Laokoon-csoport eszméjéhez, figyelembe véve Mikus Sándor azonos témájú szobrának tanulságait.

Művészetének eddigi legfontosabb vonulata az anyaság-ábrázolás. Ahogy nőttek gyermekei, úgy születtek e szobrok is. Hasonló mélységet talált az anyaság örök élményében, mint Benjámin László, akinek költészetéből is messze kimagaslik a Hajnali karének gyermeki kórusa. Németh Mihály első anya— gyerek együttese a megható vásárhelyi Anyaság (1963). Egységes tömbbel jelzi,

93

NÉMETH MIHÁLY: TAPOLCAI ANYA