Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Sajnovics János és Hell Miksa vardői útja

Mauersundban találkoztak egy Daass nevű karjalai hittérítővel, s Hell alaposan kikérdezte a lappok felől; majd midőn a véletlen egy igazi karjalaival hozta őket össze, elmondatták vele a Míatyánkot, s Hell a szavakból és kiejtésükből máris biztosra vette a lapp és magyar nyelv rokonságát. Idézi továbbá Hellnek egyik erről szóló levelét (ezt alább közlöm), s hozzáteszi: „Ennyire terjed tisztelendő Hell Atya levele; annál szívesebben iktattam ide, mert így az olvasók már most láthatják, mekkora szorgalommal és odaadással iparkodott hazája ügyére fényt deríteni az a férfiú, ki különben csillagászati teendőkkel és tengernyi más, igen fontos üggyel volt elfoglalva.” Végül a szokott tudósi szerénységgel minden érdemet mesterének tulajdonít: „De a gazdag eredmény, mely a tudományra és a történelemre háramlik [e műből], egyedül tisztelendő Hell Atya nevére írandó, aki a magyarok őshazáját kutatta, megtalálta és ezt majd közli velünk. Ö vitt engem önként Finnmarkia partjaira. Ő buzdított, hogy folytassam a megkezdett munkát. Az ő tekintélyének köszönhető, hogy a folytatást be is fejezhettem, mert időt adott rá, és tanácsaival támogatott. Ennyi jogcíme van erre a műre.”

Bizonyos, hogy Hell tervszerű elgondolása, nyelvi és történelmi ismeretei s buzgalma nélkül a mű nem jött volna létre, de az elvégzett munka maga, az új módszer érdeme és az eredmény dicsősége Sajnovécsé. Hell lelkességéről és a sikeres munka fölötti öröméről tanúskodnak Vardőn írott levelei is. 1769. április 5-én így ír bécsi rendtársának, Pilgramnak: „Tisztelendőségedet prófétai szellem kellett, hogy megszállja, midőn ezt írta tisztelendő Sajnovicsnak: „A Fekete Pásztorleányt [úgy látszik, Sajnovics valamely versére céloz] . . . ezerszer üdvözlöm, és Lapp Eclogákat várok tőle”: valóban, Ön és az egész európai tudósvilág új felfedezést várhat a lappföldi nemzetről, amelyet egész Európa csodálattal fog tudomásul venni. Én, ki már kezdetben megalkottam ezt a véleményt a lappokról, adtam neki néhány szabályt és kritériumot, hogy azok szerint végezze ezt a vizsgálódást, s most már annyira tisztába jöttünk vele, hogy senki sem fog kételkedni benne. Igen, igen, ő valóban képes Lapp Eclogákat írni; szerfölött örvendek, hogy őt választottam útitársul, ki oly készséggel és rövid idő alatt meg tudta tanulni a lapp nyelvet.” Másnap, április 6-án ismét ír Pilgramnak, örömét nem türtőztetve s magyar érzésétől, hazaszeretetétől felajzott, szinte ujjongó hangon: „Alázatos üdvözlettel, egyedül tisztelendő Elöljáró Atyámmal közlöm, titoktartó hallgatását kérve legalábbis hazatértünkig, hogy kiderítettük az egész lapp nép [értsd: rokonnépek] nagy elterjedését egész Észak-Azsiában. Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon apától született testvéreinket találjuk majd meg a lapp nemzetben! Magyarok ők, a mi testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat viselik, a mi régi magyar eleink erkölcse [szokásai] és életmódja szerint élnek, egyszóval testvéreink. Ó, mily csodálatos, mily bámulatos dolgokat kell tisztelendő Elöljáró Atyámnak jelentenem. De ezt egyelőre tartsuk titokban, hogy Dánia királya elsőnek mi tőlünk tudja meg. Csodálatos az Isten rendelkezése, hogy expedíciómra társul a nyelvünket ismerő Sajnovics atyát választottam.”

Sajnovics maga naplójában semmit sem írt nyelvészeti kutatásairól, mert idevágó mondanivalóját a Demonstratio számára tartotta fenn; ott viszont, mint láttuk, szubjektív vallomásokat is tett. A naplóban egy helyütt röviden leírja a lappok testalkatát, ruházkodását, beszél lakásaikról, gazdálkodásukról, de semmi többet nem találunk, legalábbis a szemelvényekben, amiket Pinzges közread. (Főként azokat a részeket válogatta ki, amelyek Littrow vádjait cáfolják.) Mi több, egyenesen elhallgatja, titkolja e foglalatosságát, amint kitűnik

85