Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Sajnovics János és Hell Miksa vardői útja

A téli hónapok alatt először is felépítették az obszervatóriumot a sziget egyetlen lakótelepén, Vardöhuusban, folytatták megfigyeléseiket, amennyire a sarkvidék telének meteorológiai viszonyai engedték, barátságos viszonyt alakítottak ki a sziget lakóival, és mindenek fölött készülődtek a várva várt napra, 1769. június 3-ára.

A Vénusz átvonulásának megfigyelése — mint említettem — a rossz, borús időjárás ellenére szerencsésen sikerült, lefolyását Hell tüzetesen, a legapróbb részletekre kiterjedőn feljegyezte (másodperceken múlt a pontosság), s ez igen hasznosnak bizonyult, mert utóbb nemcsak pontatlansággal, hanem egyenesen hamisítással is megvádolták. Leírását azonban, terjedelme miatt, mellőznöm kell; helyette Pinzger kéziratából Sajnovics eleddig kiadatlan levelét közlöm, melyet nyomban az esemény lezajlása után egyik rendtársához intézett, s amely híven tanúskodik a két tudós határtalan lelkesedéséről és öröméről. A hitbuzgó Sajnovics nem habozik egyenesen Isten különös csodatételének tulajdonítani a kedvező körülményeket, s levelét .hálaadó fohásszal kezdi:*

Téged, Isten, dicsérünk, ez fakad ma hálatelt szívünk mélyéből, és ti is zengjétek ugyanazt velünk; erre kérjük mindnyájatokat, mert az Űr áldással kísérte vállalkozásunkat, és megengedte, hogy a Vénusz bolygónak a Nap korongja előtt való átmeneteiét tisztán és tökéletesen megfigyelhettük. Megvalósult tehát a hatalmas dán király és az egész ország kívánsága, eleget tettünk az egész tudós világ várakozásának. Hogy ez nagy dicsőségére szolgál a mi édes anyánknak, a társaságnak, éppen a mostani sivár korban, azt ti legjobban fogjátok megérteni. Mily keserű gúnyolódásnak volna rendünk most kitéve, ha fő célját el nem érte volna a tengeri expedíció, amelyet oly sokan irigy szemmel néztek, és amellyel a nagy király éppen a mi társaságunknak egy tagját tisztelte meg. [Mindez célzás a rend feloszlatását bevezető intézkedésekre és ellenséges hangulatra.] Ha ez a gondolat átvonul lelkemen, örömtől könnyben úszik a szemem, és meg vagyok győződve hogy az Isten kegyelme csak a ti imádságotoknak, és azon miseáldozatoknak köszönhető, amelyeket a legfőbb lénynek e célra bemutattatok. Legyetek tehát hálásak Istennek, ki könyörgéseteket meghallgatta, éspedig annál inkább, mert a kegyelem nem közönséges, hanem igazán csodával párosult.

Május 27-e óta június 3-ig Napot nem láttunk, minthogy állandóan felhők takarták az eget; miután ma [azaz június 3-án] az e napnak megfelelő délmagasságot megállapítottuk, újból felhők borították az eget. Este 9 órakor félve és remélve álltunk a távcsövek előtt: Hell, én és a nidrosiai deák [Porkreving] arra figyeltünk, vajon nem észlalhetnők-e az emelkedő Napon a Vénusz belépését. És íme, szétszakadt a felhőzet, és mintegy ablakon át láthattuk a Napot, és nagyszerűen észlelhettük a belépő Vénusz mindkét érintkezését. E látvány alig öt percig tartott, mire ismét sűrű felhőzet takarta a Napot, öt álló óráig beborult maradt az ég, és le kellett mondanunk a reményről, hogy a kilépés érintkezéseit láthatjuk. Búsan, szomorú arccal álltak mellettünk a vendégek, mély hallgatással tanúsítva fájdalmas részvétüket. Elgondolhatjátok, mit éreztünk. Minden bizodalmunkat Istenbe vetettük. Közben elérkezett a Vénusz kilépésének időpontja, s ekkor a Nap sugarai lassan áttörték az őt elfedő, sűrű felhőtakarót, és végre teljesen szétoszlatták. Most tiszta fényében ragyogott a Nap, és a kilépő Vénusz érintkezése a legpontosabban volt észlelhető. Határtalan örömtől elragadtatva magasztaltuk az ég kegyelmét. Vendégeink előtt a csoda kifejezés nem divatos, sőt talán nevetséges is, de azért egyhangúlag kijelentették, hogy nem a természetes okok rendes lefolyásának, hanem csak különös isteni kegyelemnek kell tulajdonítani, hogy ez az égi látvány oly meglepő tisztasággal volt kivehető, mintha csak varázsszóra állt volna be a kedvező for* Levelében a Vénusz „érintkezésein” azokat a pillanatokat érti, midőn a bolygó sötét korongja először kívülről érinti a napkorong peremét, majd belülről elszakad tőle, azután tovább haladva ,ismét belülről érinti a peremet, majd kívülről válik el attól.

83