Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Sajnovics János és Hell Miksa vardői útja

Ezek szerint a lappok lakóhelyeinek (Norvégia, Finnország, Karjala, sőt egész Észak-Ázsia) földrajzát, a nép eredetét, etnológiáját és életmódját akarta feldolgozni minden lehetséges szemszögből tekintve, azaz leírni szokásaikat, családi és törzsi rendjüket, táplálkozásukat, lakásukat, foglalkozásaikat (vadászat, halászat), háziállataikat, vándorlásaikat, vallásukat, babonáikat, erényeiket és bűneiket stb. A harmadik részben nyelvüket s ennek „egységét” (unitas) a magyarokéval s általában az ázsiai nyelvekével, beleértve a kínait; a lapp nyelv kutatásának előzményeit, a lapp és magyar nyelv egyezéseit (convenientia), a magyarok és „jugrok” (türkök) szülőhazáját, a magyarok bejövetelének történetét „Fenniából vagyis Carjeliából” Pannóniába a IX. században, végül Anonymus magyar története „hitelességének és igazságának bebizonyítását” („Anonymi Regis Belae Notarii História ungarica . . . authoritati et veritati restituta”). Ezeknek a tárgyaknak egy részét kidolgozta, s bár sok elkallódott belőle, néhány töredék fennmaradt.

A nyelv mellett különösen érdekelte Hellt a magyarság eredete és őstörténete. A közös lapp—finn—magyar őshazát Karjala tájára tette, onnan vándoroltak ki a „finnerek” (a lappok és finnek közös neve Hellnél és Sajnovicsnál, norvég szokás nyomán), észak, a magyarok dél felé, s Kievnél találkoztak a Baktriából jövő „hetumogerekkel” (tülkökkel). Feltevése tehát helyesebb volt, mint Prayé, ki a magyarok eredethelyét Kína szomszédságában kereste. Hell érdeme még, hogy elsőnek utalt a bizánci (Prophyrogennetos, Bölcs Leó) és a nyugati kútfők (Luitprand, Regio, Marianus Scotus) fontosságára, míg Pray Deguinesius nyomán úgy vélte, hogy a döntő dokumentumok a kínai évkönyvekben lappangónak. Foglalkoztatta az Anonymus-kérdés is, eleinte — helyesen — III. Béla jegyzőjének tartotta, és Péter spalatoi érseket a mű valószínű szerzőjének, utóbb a IV. Béla idejében élt Fülöp esztergomi érseket. A Históriának, mint kútfőnek, elsőrendű fontosságot tulajdonított. Minderről élénk levelezést folytatott Prayval és Kaprinaival, akik tekintélyként tisztelték és véleményét kérték; erről tanúskodnak Pray egyik kéziratán található lapszéli jegyzetei. De mint ahogy egyéb terveit sem vihette végbe, e tanulmányokkal sem foglalkozhatott szándékai és vágyai szerint, mert élete utolsó két évtizedében nélkülöznie kellett feloszlatott rendjének anyagi támogatását és rendtársainak tudományos segítségét; a bécsi csillagvizsgáló vezetése és tanári munkája kötötte le idejét és munkaerejét. 1792-ben halt meg. Nyelvészeti vizsgálódásaira Sajnoviccsal kapcsolatban térek ki.

Sajnovics János pályafutása kevésbé fényes, munkássága kevésbé zsúfolt, mint mesteréé, viszont érdemei a magyar tudományosságra nézve nagyobbak, eredményei gyümölcsözőbbek voltak. A Fejér megyei Hordáson született 1733- ban nagy vagyonú földbirtokos családból; 15 éves korában a jezsuita rendbe lépett, és szakjául a matematikát és csillagászatot választotta. Tanulmányai elvégzése után két évig (1758—1759) a bécsi csillagászati intézetben működött Hell vezetése alatt, onnan a nagyszombati csillagvizsgálóba rendelték elöljárói, ahol a nagy tudású Weiss Mihály mellett képezte tovább magát. Ott érte Hell meghívása, hogy vegyen részt északi útján. Hell már ekkor nem csupán esetleges helyettesének szemelte ki a csillagászati és egyéb természettudományos feladatok elvégzésére, hanem a tervbe vett nyelvészeti és néprajzi kutatások munkáját is eleve neki szánta. Azaz a tudóstárs mellett magyar emberre volt szüksége. Terve ezúttal bevált, s az út eredménye, mint tudjuk, a Demonstratio lett. Sajnovics azonban, hazajötte után, a műve nyomán támadt vitában nem vett részt, hivatalos elfoglaltságán kívül mindössze annyit tett, hogy elsőnek

81