Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Sajnovics János és Hell Miksa vardői útja

A két munka tehát végigjárta a tudós művek törvényszerű pályáját: átesett a bírálat rostáján, megkapta a kellő elismerést, részesült a szokásos támadásokban, s megtette hatását a tudományok fejlődésére. A keletkezésükről, az expedíció történetéről és a szerzők életművéről szóló hazai irodalom azonban korántsem kielégítő. A legkimerítőbben csak Pinzger Ferenc, jezsuita tanár dolgozta fel mindezt alábbi munkáiban: Hell és Sajnovics vardői útja (a kalocsai érseki főgimnázium 1911—12. évi értesítőjében); Hell Miksa emlékezete (1—2. rész, Bp., 1920—1927, MTA kiad.). Sajnovicsról időrendben elsőnek Halász Ignác írt a Budapesti Szemle 1880-i évfolyamában, továbbá Hám Sándor: Sajnovics élete és Demonstratiója címmel (Esztergom, 1889); Herman Ottó: Az éjszaki madárhegyek tájáról (1894) c. munkájában, emlékezett meg a két tudósról, ám ez csupán útleírásának egy részlete; Sajnovics művének jelentőségét legutóbb Zsirai Miklós méltatta: A modem nyelvtudomány magyar úttörői (Sajnovics és Gyarmathi) cím alatt (1952), a nyelvészeten kívüli anyagát ugyancsak Pinzger fenti munkáiból merítette, bár a forrás megjelölése nélkül. Végül a véletlen Pinzgernek egy kéziratos dolgozatát juttatta kezembe, melyet valószínűleg fiatal tanár vagy talán egyetemi tanuló korában írt Sajnovics vardői útjáról, s amely néhány, később publikált munkáiban fel nem használt adalékot tartalmaz. Megjegyzem még, hogy Sajnovics és Hell kéziratos hagyatékának tetemes része kiadatlan, ami fennmaradt, azt az Országos Széchenyi Könyvtár és a bécsi egyetemi csillagászati intézet őrzi. Számottevő forrásműnek csak Pinzger és Zsirai munkái nevezhetők, ezek viszont kis példányszámban jelentek meg, a szélesebb olvasóközönség számára nehezen hozzáférhetők, gyakorlatilag ismeretlennek mondhatók. Reájuk támaszkodom tehát, s a mostani nagy jelentőségű centenárium alkalmából igyekszem belőlük összeszűrni annyit, amehy- nyi e vendégszerető lap hasábjain elfér. Rövidéin: ismertetni kívánom Hell és Sajnovics életének és északi útjának azokat a mozzanatait, amelyek Sajnovics kutatómunkájának, felfedezésének hátteréül szolgálnak, s mintegy megelevenítik azt.

Hell Miksa 1720-ban született Selmecen, bajor eredetű családból, apja bányász volt; 18 éves korában a jezsuita rendbe lépett. Az előírt rendi tanulmányokon (teológia, filozófia, retorika, poétika) kívül a matematikát, majd a csillagászatot választotta szakjául, emellett azonban valóságos polihisztorrá képezte ki magát; a természettudományok közül a fizikát, meteorológiát, földrajzot, bányaméréstant és bányajogot művelte, foglalkozott a történelemmel, néprajzzal, nyelvészettel, bírta a latin, görög, német, szlovák, francia, olasz nyelvet a magyaron kívül. (Zsirai szerint ugyan magyarul elfelejtett, de ez nem valószínű, mint a következőkből látni fogjuk.) Magyarországon négy csillagvizsgáló intézet felállítását vezette (Nagyszombat, Kolozsvár, Eger, Buda) s tanárkodéit; tudása és érdemei elismeréséül 1755-ben, 35 éves korában bécsi udvari csillagásszá nevezték ki. Ott saját javaslatára tudományos akadémia megtervezésével és szervezésével bízták meg, a tervet végbevitte, azaz neki sikerült, amit Leibniz nem tudott elérni: az akadémia megalakult, azonban a jezsuita rend eltörlése miatt (1773) nem kezdhette meg működését.

Hell nagyszámú kiadott és kéziratban maradt műve felsorolhatatlan, de említést kíván Expeditio litteraria („Tudományos expedíció”) cím alatt felvázolt tervezete egy roppant terjedelmű munkáról, melyben az északi út nagyságát szándékozott enciklopédikus teljességgel feldolgozni. Terve meghiúsult, mind- azáltal ennek második és harmadik része bennünket közelebbről érdekel, mert a lapp—finn—magyar anyag felosztását mutatja be összesen 21 fejezetcímben.

80