Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - Káldi János: Őszvégi naplórészlet (vers) - Káldi János: Egyszerű beszéd (vers)

KÁLDIJÁNOS

Öszvégi naplórészlet

Figyeld, Joli, a lenti lankát: készülő, sürgő nyugtalanság.

Az eltűnt traktor ének-hangja leng még a dombon fennakadva.

Az úszó, fátylas nyírligetke mintha búcsúzón integetne.

Elszáll a díszlet lassan-lassan, csak a föld marad mozdulatlan.

Még egyszer kigyúl dúlt bozótja, mielőtt végleg elmosódna.

Csak a váz virít mészfehéren a mérhetetlen csöndességben.

A folyón túl az ég hintáztat egy eltört, könnyű vadlúd-ágat.

De a holt tájon, hol szünetlen vihar süvít majd megveszetten,

s hol így szól a tél: nincs biztosság, örök virágként ég a szoknyád.

Ne hidd, hogy ez a rózsalugas — olyan, mintha egy kis alkonyat lebegne az udvar végén ■— megnyugtathatja a szívedet; ne hidd, hogy a mindennapi jóllakás elég; azt se hidd, hogy ülhetsz a napon, mert új házad megépült, s most már mondogathatod:

,,az én házam az én váram”; még az se szelídítsen meg, hogy van autód, s vágtázhatsz kényelmesen a nyár szikrázó fasorai közt.

Ember vagy, — s több ennél az ember.

Az az ember, akire én rámutatok, mint példára; aki tüzet rak önmagában, s az emésztő lángba szórja önzését, durvaságát és igénytelenségét; hiúságát és vakságát; az az ember,

53

Egyszerű beszéd