Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - Erich Landgrebe: Visszatérés a paradicsomba (elbeszélés, fordította: Szabó Jenő)
Minden út torkolatánál megállt egy-egy kocsi, legénysége eloszlott a házak mögött és ott fel és alá járkált. A falu a legrövidebb időn belül körül volt véve. A lakosság a háborúból még semmit sem élt át és mit sem tudott túszokról meg büntetőakciókról. Az emberek csak álltak házuk előtt, beszélgettek és nem tudták, mit gondoljanak. Mind a két téren, ahol kút volt, leállt egy-egy kocsi. A róluk leszálló ellenséges katonák mellükön pléhjelvényt viseltek, ilyet a falu lakosai még nem láttak s ez kellemetlen előérzetet keltett bennük. Lassanként aztán megértették, hogy-a géppisztolyos katonák a legnagyobb csendben rajtaütést hajtottak végre és néhány perc alatt teljesen bekerítették őket. Az egykori állomásparancsnokság iránt érdeklődtek. Egy alacsony, kövér ember jött velük, aki jól beszélt oroszul, ez volt a tolmácsuk. Az egykori állomásparancsnokság? Nyilván az a ház, ahol az őrmester lakott. Egyébként mi másról lehet szó? Minden esetre ott van a Szőke, aki beszél németül, az talán, majd többet tud. És hogy mi lesz? Azt majd meglátják! A katonák bementek a Szőke házába és egy ideig ott voltak nála. Az emberek tétlenül á csorogtak a tereken és a félelem lassan elhatalmasodott rajtuk. Már alkonyodéit. Vajon mit hoz az éjszaka békés falujuknak? Parancsot kaptak, hogy térjenek vissza házukba és várjanak ott —• semmi esetre se kíséreljenek meg iszökést. Mindenkire élessel lőnek, aki menekülni próbál. A fiatalasszony látta, hogy az úton gépkocsik jönnek és hívta a férfit. Az az istállóból jött elő, piszkos nadrágban és ingben, haja porosbarna, arca borostás — fiatal orosz paraszt. A nő az ablakhoz vezette és kissé széthúzta a függönyt. A férfi az ablaküveghez szorította az; aroát és még látta a gépkocsisor végét. Megfehéredett arccal fordult vissza. A nő kérdő tekintetére bólintott, majd az éjjeliszekrényre mutatott. A nő jelezte, hogy a pisztoly a padlódeszka, alá van rejtve. A férfinek eszébe jutottak eszeveszett naplójának lapjai és kezdetleges rajzai. Mindez a vesztét okozhatja. De hol voltak ezek a lapok? Legtöbbjüket elégette, néhány azonban elszóródhatott! Egyszer a gyerekeknek is rajzolt — isten tudja, honnan kerülnek majd elő. Túlságosan késő már! Piszkos kezével letörölte arcát, aztán tanácstalanul kifelé indult. A nő halkan, aggódva szólt utána s egy daráb kenyeret dobott oda neki. Elkapta, zsébretette és az udvaron át a kertbe, onnan a kerítésen át a mezőre osont. A földre lapulva óvatosan kúszott a patak — talán a szabadság felé. Mi is a szabadság? — ötlött fel benne. Csak annyi, hogy az ember a megfelelő pillanatban megugrik. Mit jelent az, hogy két háborús év? Csak annyit, hogy átvészelje azt a néhány pillanatot, amikor a végzet súrolja, mert sohasem két évről vagy öt évről van szó, — mindig csak másodpercekről. Elég sötét van, kis szerencsével átjut. Ennek ellenére kiizzadt, hónaljában érezte a hideg verítéket. Tisztára esztelenség, gondolta. Nem azon a néhány pillanaton múlik! Azokban a pillanatokban csupán megmutatkozik az, ami már régen eldőlt. Az ő sorsa talán már akkor lezárult, amikor egy évvel ezelőtt gyanútlanul átutazott a békés falun és megmámorosodott, mert háta mögött nem szólaltak meg az ellenséges géppisztolyok és előtte a saját gépfegyverük. Ez azonban megtévesztés és félrevezetés volt, mert igazában éppen akkor csábították el a halálos útra. A tábori csendőrök és a tolmács beléptek a házba. Még valaki ment velük — a Szőke. Érthetetlen, miért — hiszen ott volt a tolmács. A Szőke megállt az ajtóban és átható, zöldes tekintete rátapadt az asszonyra. A tolmács elsőben magyarázott. A hadsereg egész területén közel száz katona szökött meg és. orosz öltözetben, parasztnak vagy gazdának álcázva magát, bujkál. A szökevényeknek gondjuk van rá, fűzte hozzá egy oldalpillantást vetve a fiatalasszony elgömbölyödött testére, hogy az elhagyott asszonyok megkapják azt, ami hiányzik nekik. A fiatal asszony nem felelt, a Szőke tekintete szinte égett rajta. Ha nincsenek ott a fegyveres férfiak, bizonyosan megragadja a Szőkét és addig fojtogatja* 24
