Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - Erich Landgrebe: Visszatérés a paradicsomba (elbeszélés, fordította: Szabó Jenő)

bájába. A férfi nem hallotta, rátolta-e a reteszt, de mint mindig, azonnal betette maga mögött az ajtót.

Ismét leült a gőzölgő tej mellé, felvette a lépet és nézte a nő fogainak köralakú nyomát. Aztán beleharapott úgy, ahogyan a nő mutatta. Remek, friss virágpor íze volt, nyúlós édességében érezte a zsendülő nyár virágainak illatát és sokáig nyalogatta ajkát. Az íz nem múlt el. Éjjeli őrségről jött, ezért reggeli után lefeküdt. Nem tudott elaludni, ismét felkelt és teljesen feleslegesen körüljárta a falut. Mielőtt elment, megmosta a kezét, de nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy az éppen úgy ragad, mint az ajka.

Éjszakánként soha, a legkisebb gyanús jel sem mutatkozott, ezért csökkentették az őrségeket, végül is teljesen megszüntették őket. A falúban nyoma sem volt a kétes elemnek, látogatók sem jöttek, összetűzések sem voltak, és a békének ezen a kis szigetén a katonák is teljesen gondtalanokká váltak. Nem viseltek fegyvert, a csapattól egyre gyérebben érkező parancsok is csak nyugodt várakozást kívántak. A rádióikon elfogott fronthírek egy elfelejtett és megfoghatatlanul messze fekvő világ üzenetei voltak. De ettől a világtól szigetüket a gabopaföldek sárga óceánja választotta el.

A többiek hamarosan kialakították körletüket, ahol idejüket ivászattal és egyéb szórakozással töltötték, ezért ő legtöbbször egyedül maradt. A hosszú és unalmas estéket ágyban töltötte. Mélyen beszívta a falu és új élete békés levegőjét, de már vágyódott munka és mozgás után. Kiderült, hogy reszelőjével meg tudja javítani háziasszonya lovának levált patkóját és azt ismét fel lehet verni. Azelőtt sohasem végzett munkák maradtak reá váratlan örökségként. Az asszony mindig ott állt mellette és kezébe adta a szükséges szerszámot vagy tartotta az állatot. Ha olykor munka közben elismerően rápillantott, feltűnt a férfinek, milyen szép a nő szeme. Még mindig nem értette meg egyetlen szavát sem, az sem az övét — de bármit kért tőle munka közben, mindig a szükségeset hozta és adta a kezébe. A férfi megjavította az etetőrácsot, megforrasztotta a melegvíztartót a konyhában, kitisztította és pontosan összeillesztette a kályha- csöveket, kitakarította az istállót és rendbe hozta a szekéren a féket. Az asz- szony kötéllel megkötözte a vajúdó tehenet, de a borját a férfival együtt húzták ki az anya testéből. A férfi évekkel azelőtt látta egyszer valahol, vidéken és most hirtelen minden kézmozdulatra emlékezett. Vállukat egymásnak vetették, mélyeket lélegeztek és közben a férfi állandóan érezte, amint az asszony izmos teste nekitámaszkodik az övének. Utána kiizzadva, fátyolos nevetéssel az etetőrácsnak dőlve nézték, hogyan nyalogatja a tehén a borját, amelyet az asszony sóval hintett meg. Az asszony csöndes lett, de később, konyhai munkája közben énekelt, most első alkalommal. Egész este hallotta, amint halkan dudorászik, de ha a közelébe ért, kitért előle.

Éjjel arra ébredt, hogy a szomszéd szobából nyögést hall. Megijedt, hogy a nő megbetegedett. Amikor ismételten nem kapott választ kérdésére, hosszú idő után megint lenyomta a nő ajtajának kilincsét. Az ajtó kinyílt. A nő az ágyában forgolódott, a takaró lecsúszott nyugtalan testéről. Combját erősen összeszorította és lábát összekulcsolta. A férfi tehetetlenül állt előtte, nem tudta, mi a baja és mit tegyen. Szobájából csak halvány fény szűrődött át. A fiatal- asszony ingben, a hátán feküdt, és nem felelt, ha szólt hozzá, noha már régóta szokásukká vált, hogy mindegyikük a saját nyelvén beszélt és válaszolt. Felvette a takarót és ráterítette a nőre. Annak teste szabályszerű lökésekkel rázkódott, félig leeresztett szempillája mögött a szeme elfordult, homlokán veríték gyöngyözött, haja kuszáltan keretezte felhevült arcát, nehezen lélegzett. Magasra felhúzott térde láthatóan rajzolódott ki a takaró alatt. A gyönge fényben hirtelen felismerte, hogy a nő önfeledten, magába visszafojtva — nevet álmában. Nem mert hozzáérni, szinte félt a szenvedélyes, álmodó teremtéstől, de egy ügyetlen mozdulatára a nő felébredt. Az álom képe kihunyt szemében, egy pillanatig ijedten meredt az új világba. Nem értette meg, hogyan kerül elébe ■a férfi, felöltözve. Aztán kinyújtotta feléje a karját, de a férfi megijedt, vagy

11