Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - SZEMLE - Palkó István: Demény Ottó: Életforma
akár a romantikus ős-zseni, akár a hagyományos poéta vates elmélet. A XX. század költőideálja legalább annyiban levés eredménye, mint születésé, azaz tudatos, sőt tudott magatartásé, valóban életformáé. Deménynek ez a kötete társadalmi életforma-váltásunk sokrétű vetülete, s első sorban vetülete a „városperem” életének, a városszéli proletárok, a kétkezi dolgozók — akik közül a költő is jött — emberibb önmagukat kereső modelljének. Demény nem apoteó- zisát adja a város peremének, hanem szigorú kritikáját s az emberekben megvalósulásra váró távlatait, igényeit. Az életforma-alakulásnak azt az útját, melyet maga is végig járt a mezőgazdasági és gyári munkástól értelmiségivé válásáig. Hiteles ez az életút, s ezért meggyőző és követésre inspiráló. Lírájának tematikus gazdagsága akár a valóságé, amelynél semmi sem gazdagabb és csodálatosabb. Üj szerű látásában hagyományos formulázásokat is képes költőivé avatni, mint pl. a por és hamu vagyunk nyelvi sztereotipjét, föld, víz, hamuvá a hasonló című versében. Élményforrása a szekundérban éppúgy megvan, mint a primérben. Picasso rajza éppúgy inspirálja, mint a sziklákat őrlő nyárvégi nap. Az elvesztett ifjúkor nosztalgiája, a költői tisztesség menedéke, a szegénység, az új lakás öröme, a gyalogjáró bölcsesség, a tárgyak rezdülése, a születés és halál pillanata közé ékelődött élet, az ál-barátság szemfényvesztése, az apját- anyját eladó rossz költő figurája, a vérmes fiatalok közéleti lármája, az egynapi kemény munkával kiérdemelt kortynyi víz, a fából vaskarika forradalmian maradi főnök, a felülről mindent lerondító s kecsesen hízelgő galamb, az ellenfelét ledalló Vejnemöjnen, a katonaélet üres fegyelme, az egykeszülők majomszeretete, az autók kispolgári vágyálma, az ókori és mai erkölcs fonákja, a liliomos lotyók filmdivatja, a piszkálódók önpiszkoló- dása, az ellenfelével harcoló, de egyben azt tisztelő emberideál, az erő nélküli erőlködés, a szegénységet meglopó gazdagság, a hosszanti és harántcsíkos zebra- ság, a kapott és adott pofonok eszmél- tetése mind-mind rezgésjelzői lírájának, társadalmi életünk apró hétköznapjainak. Mindegyik témakör elevenbe vág. Nincs semmi távolabb ettől, mint a költői öncélúság, hisz mindig rólunk szól a mese. Egész közösségi életünk szövevénye, bozótja itt sűrűsödik ebben a lírában erős kritikai éllel. Erkölcsi norma- tíváink lazasága, a kétlakiság destruktív mozzanatai igen gyakran tolulnak toll- végre a kemény etikai mércéjű és tartású költőnél, aki a már korábban érintett programja szerint sem vátesze, sem prófétája nem kíván lenni népének, hanem eszméltetője. A kötet szerkezeti fölépítése nagyon tudatos komponálásra utal. Kár, hogy a tartalomjegyzék pontatlan, s nem tükrözi a fejezetek rendszerezését. A kötet első ciklusa Rövid dalok címét viseli, de ebből csak a rövid helytálló, ugyanis csak teljesen tág értelemben dalok ezek, sokrétű lírai reflexiói a gondolkodva élésnek. Ahogy a második Kötetlen napló ciklus is. A harmadik ciklus, Amerre jöttem számvetés eddigi életútjával. Ebben is kendőzetlenül szól gyermekkori és ifjúkori élményanyagáról, az elvesztett falusi idillről, a füstös nagyváros unalmáról, a vele egy utat járó sorstársak küzdelmeiről, a műhelyek poezistalan törvényéről, amelyet elhagyott visszavágyás nélkül. A negyedik ciklus, A mi időnk már címében is programszerűen fogalmazza a mát, az élet kártyajátékát a régi cimborákkal, hogyan lettek a semmire se jókból nagymenők, a nap véget érésének az öröméről, a csődbe jutott házasságokról, a belvárosivá vedlett pusztai kamaszról, saját költővoltáról, ki megértéssel s dühvei szemléli a világnak dolgait, s keresi az igazi lényeget a cinizmus, önzés, erőszak sivatagútvesztőin át, a világot őrlő és mozdító éhségről, a lenini forradalomról, a személyi kultusz vad kinövéseiről, az új rend megszületéséről, harcáról és győzelméről egészen az áldozatok csontjainak békés nyugalmáig. Ebben a ciklusában van két nagy megemlékező verse is, A mi időnk és az Erre emlékezzetek. Az első a Nagy Októberi Szocialista Forradalom köszöntése, a nagy történelmi átalakulásnak drámai dialógusa, a második a Tanácsköztársaság fényes napjainak és az elbukását követő megtorlásnak emlékeztető mérlege, számvetése. Mindkét költemény a szocialista eszmerendszer melletti szilárd állásfoglalás. 146
