Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - SZEMLE - Solymos Ida: Szobrok és istenek
Szemle Szobrok és istenek Döntő pillanatokban vagy a képtelenségig kínos helyzetekben verssorokkal válaszolunk, olykor csak gondolatban. A jó szöveg törvényerejű és ragaszkodik hozzánk; kimond valamit helyettünk, amikor nincs szavunk az örömre vagy a rémületre. Milyen tehát a korszerű költészet? Ahány kérdésfeltevő, annyi változata a feleletnek: absztrahált valóság, közérzetek lecsapódása, a remény bibliája, a lélek ünnepeinek szertartáskönyve, híd a filozófia és az ember közt — vagy opportunusabb esztétikával: ezek, s még más hitvallások együttese. Kortársaink költészete mikor a miénk: ha megajándékoz a ráismerés örömével, vagy éppen soha-nem-volt sejtéseinket fogalmazza meg? Legyen a mai költő jós, forradalmár, vagy a valóság népszerűsítőjeként írjon költemény helyett annaleseket? A korszerűség jegyeit nem öncélúan kutatja az esztéta és irodalom- történész: a maradandóság egyik — bár természetesen nem elegendő — föltételét is látja benne. Hisszük, hogy mindenkor érvényes művészet csak az lehet, ami keletkezése idején is elsődleges ingert jelentett a homo eticus és a homo aestheticus számára. Nemes Nagy Ágnes harmadik kötete, a Napforduló, is bizonyára alkalma lehet egy olyanféle vitának, amelyben a költészet funkciójáról, formáló erejéről kialakult nézetek vesződnek az egyedül üdvözítő megfogalmazásért; valójában hiába, mert ha volna ilyen, akkor minden literátus elme, aki verset ír, költő is lenne, mert publikálási lehetőséghez jutott. Saját munkásságukról nyilatkozó költőink gyakran 'hasonlítanak ama férfiakra, akik — önkéntelenül — nem azt a nőt írják le, akit szeretnek, hanem akit imádni szeretnének. Nemes Nagy Ágnes ama ritka költő, akinek önmagáról, munkásságáról kialakított elképzelése minden árnyalatában azonos a műveiből kirajzolódott szellemi arcával. Valamit mégis kéne tennem, valamit a gyötrelem ellen. Egy istent kellene csinálnom, ki üljön fent és látva lásson. A vágy már nem elég, nekem betonból kell az ég. Ez a vers őt választotta szerzőjéül. Címe: Ekhnáton jegyzeteiből. Nemcsak szerzőjét választja meg a vers, de olvasóját is: (x szenvedést kapcsold nyakadra, mintha kerek vércsík fakadna . . . S helyezd el ékszeres szívedben: hogy igazságra törekedtem. * Nemes Nagy Ágnes: Napforduló, versek, Magvető, 1967. 141
