Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Syposs Zoltán: "És hát nem lesz idő!"
Lapozgatom első verseskötetét, tétova vágyak, nyugtalanság, álmok és vívódások könyvét: Csodás árnyékot vetnek ábrándozásaim a józan képzeletnek végső határain — írja, majd máshelyütt: Örökké változom, mindegyre más oltárnál áldozom, s ahogy körül suhogja a szél a vár fokát, úgy rázza hallgatással telt lelkem vad falát érzéseim raja: viharzó förgeteg, és mindig más leszek . .. A zárkózott, bölcselkedő elmélyülésre hajló, befelé néző fiatalemberrel egy erős megrázkódtatás — jóbarátja öngyilkossági kísérlete — megérteti, hogy emberek között élve, mennyire lehetetlen az „elvont álomélet”, amelyeket hónapok óta élt „oly tökéletesen, hogy környezete megszűnt volt létezni számára”. A megismerés csapásként hatott rá, nagyobb fájdalmat okozott, mint barátja „romlása”. „Mert úgy érezte — vallja önmagáról, harmadik személyben —, hogy egy nagy, szent ihlettel telt szenvedély ragadta volt őt azon áloméletbe, elzárva őt minden külhatástól, s hogyha azt most kénytelen tévedésnek, romlásba vezetőnek tekinteni, s kiragadni önmagát belőle — akkor életének elvész igazi értelme, üres lesz és egészen értéktelen.” Felrázza magát, leszáll a földre: Őrjít az álom, elhódít a dal . . . majd másutt: Mert Isten nem, sem ember, nem mentheti az élet hiába hasztalan lepergő napjait, amelyet céltalanság, s elfeledtetésbe egy tévedt szenvedély roppant varázsa vitt. A világ feltárul előtte, társaságot keres, írókat, barátokat. Egész valójával érzékelné az élet körülötte áramló zenéjét, kavargó színeit. Terveket sző. Roget: Thesaurus of English Words and Phrases-ének böngészésekor jegyzi fel: „Nemrég kezdtem használni, szükséges volna ilyet, magyart is szerkeszteni.” Egy könyv olvasásakor: „Minden könyvet szeretek, amely mint ez is, egy körülhatárolt társaság keretén belül mozog. Lásd az én Adriaticámat és (majd, ha készen lesz) a Szerelmesek parlamentje történetét, melynek színhelye Bozsok lesz.” Be akarja fejezni a Bacchus-kompozíciót és a Divina tragoediát, A semmiből — a megnyugváson-képzelésen — a szenvedély s a teremtés tüzén át a gondolkodásig — versciklusát. Egyik rövid prózájában, a Találkozások-ban, más szájába adva, mintha magáról vallaná: „...Hogy—hogy nem, terveimről kezdtem beszélni: azután Írni akarok. Be kell utaznom Európát. Mindenhol ismerkednem kell. De majd bújom a 106
