Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Syposs Zoltán: "És hát nem lesz idő!"
s érleli bennünk lassan-lassan, akár a nyomás alatt az idő a szenet gyémánttá; ártatlansággá, olyan tisztasággá, mellyel csak gyermekkorunk lehetett csordulásig. Folytatva e hirtelen jött hasonlatot, a gyémánt ragyogása azt is lenyűgözi, aki nem tudja, hogy a rendkívüli fénytörést hány kristálytengely és lap okozza. Miféle geometriai rendszer, ábra szerint kristályosodik a gyémánt. Természetesen a költészet befogadása, megértése ennél nehezebb és összetettebb, ám ugyanakkor egyszerűbb is. Hiszen a költővel csak olyasmi történhet valóságban és álmaiban, ami bárki mással. Tehát önmagunk figyelése, ismerete: napi kis jótetteink és gyarlóságaink örömének, szomorúságának szüntelen számbavétele, a jó dolgok beépítése jellemünkbe, közelebb vihet a legbonyolultabbnak, legnehezebbnek mondható mű lényegéhez is. Valami törvényerejűt azért megállapíthatunk: belülről, önmagunkból kell megközelíteni a műveket és nem elméletek, sablonok szerint. A világon az alkotás, a mű a leginkább emberi dolog! A művészet segítségével éljük át az emberiség szellemi törzsfejlődését mindany- nyian külön-külön is, ahogy a biológiai törzsfejlődést átéltük az anyaméhben. Versek, szobrok, képek, dallamok melengetnek bennünket, fájdalmakat, gyönyörűséget okozva, életünk teljességét, valamennyiünk elhivatottságát segítik, hogy majdan mint az emberiség-test sejtjei egyszer igazán valamennyien be- tölthessük törvényünket. Hetvenötéves lenne most, de csak huszonkét évet élt, ,,s küzdelmes ifjúsága virági: tört dalok csupán”. Nincs fejfája, nem ismerjük sírját. „Költő volt és fiatal. ..” „Kristálycsengésű hang erősen ajzott hárfán, mit egy avatlan kéz ezer darabra tört” — írja, és mintha sírversét, sorsa sejtését olvasnánk. Ott halt meg az eLső világháború északi harcterén, Dobronoutznál, 1915. június Kiszsennyén (ma: Zsennye) született, gyermekkoráról vajmi keveset tudhatunk. „Emanáció vagyok, annak az értelmi állapotnak a kifolyása, melynek neve: ősmagyar nemesség” — írja egy helyütt, a Töredékekben, őszintén és oly magától értetődően, ahogy Alexandr Biok, az egyik legforradalmibb hevü- letű orosz költő beszélt mindig nemesi őseiről. Szülei előkelőek, jómódú föld- birtokosok Vas megyében; sokfelé érdeklődő, színes képzeletű fiuknak gondos nevelést nyújtanak. Tanulmányait a cambridge-i King’s College-ban folytatja és még be is tudja fejezni, mielőtt a háború kitör. Egyik fényképe diáktógában, föveggel, a ,,mortar-board”-dal ábrázolja a rokonszenves, merengő tekintetű fiút, és alig pár év múlva huszárönkéntesként a másik. Otthagyva mindent, ami a szépet, az életet jelentette, „megdöbbent szívvel a nagy Káoszban” elSYPOSS ZOLTÁN Békássy Ferenc emlékezete 25-én. 103 „És hát nem lesz idő!”
