Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Emlékezés Berda Józsefre
a kötet minden eddigi kötetemnél zsírosabb és szagosabb ugyan, de azt hiszem, ez nem baj. Amíg élek, addig az életemmel mindig azonos leszek. S ez is valami. (A kár csupán az, hogy a könyv nyomdai kiállítása igen gyatra, ami azzal magyarázható, hogy hitelbe nyomták. Ezzel szemben vigasztaló, hogy József Ferenc főherceg verseskötete jelent meg a legfényesebb nyomdai kiállításban Magyarországon. Ha őfensége fényűző, akkor nékem jól áll a puritánság!) Mi van a Janus Pannonius Társasággal? Ki haragszik ott reám? [Ez gyengéd figyelmeztetés, hogy meghívást vár. V. N.] — Egyébként láttad-e az újonnan megjelent anthológiát? Címe: Az élet ritmusa. (Katholikus költőink anthológiája.) összeállították: Alszeghy Zsolt és Kállay Miklós. Rengeteg szemét van benne. 73 költő. (A jobbak közül Sárközi György, Juhász Gyula, Kocsis László, Sik Sándor és csekélységem — két verssel — szerepel benne.) Nyomdai kiállítása az anthológiának viszont nagyon szép! — Szeretettel ölel Berda József. [U. i.] Ha lehet, írj valahová a könyvemről! [1934. III. 23.] Kedves öregem, ha lehetséges, úgy küldd el azt a kritikát, amit valamelyik pécsi lapban akartál leközöltetni. [Ti. ú] kötetéről. V. N.[ Nékem (Ignotus Pál révén) módomban van elhelyeztetni az Esti Kurírnál. A kritika kb. 25 nyomtatott sor legyen. (A nevedet vagy annak kezdőbetűit kiírhatnád.) Mi újság egyébként? Alig várom, hogy a filléres gyorsok meginduljanak, s lenézzek Hozzátok! Április 14-én küldött lapján nyugtázza a recenziót: . . nagyon köszönöm az érdekes és kielégítő kritikát. Már leadtam az Esti Kurírnak.” Ezután hézagos levélsor következik kisebb-nagyobb ügyekről, új kötetéről, az irodalmi élet eseményeiről, amiket éber figyelemmel kísér, mint alábbi sorai is mutatják: [1935. V. ?] Kedves barátom, ha igazán szeretsz: úgy most, kivételesen, ne hagyd válaszolatlanul a lapomat. Olyan híreket hallottam, hogy Pécsett Pannónia címmel egy igen nívós folyóirat jelent meg. [Az Egyetem lapja volt. V. N.J Mi igaz ebből? Ha van egy fölösleges példányod, küldj belőle. Mi újság egyébként Nálatok? Engem a Kúria — végső fokon — 10 napra, vagy 100 pengőre ítélt („szeméremsértés”) azért a versemért, mely első és másodfokon felmentéssel végződött. Hiába: ezt hívják nálunk „írói szabadság”-nak. [1936. VI. 30.] Kedves, nagyon-szeretett Barátom, valaki megmutatta nekem a Révai nagy lexikon 21-ik kötetét, valamint a Révai kis lexikont. Mindkét lexikonba felvettek. Napokig tűnődtem: kinek a részéről ért ez a kedves figyelmesség, s így jutottál Te az eszembe, hogy Tőled indult ki a dolog, Neked köszönhetek mindent. Mivel ez egészen valószínű, kérlek, fogadd hálás köszönetemet ezért a jóleső írói és baráti szolidaritásért. [Nem én küldtem be a cikket, csupán felhívtam a lexikon szerkesztőségének figyelmét néhány névre.] [1941. VIII. 13.] Kedves Barátom, mivel nagyon szeretlek és sokra becsüllek, fontosnak tartom, hogy minden megjelent könyvemet elküldjem neked, mint ahogy ezt eddig mindig megtettem. Éppen azért kérlek, értesíts: tavaly megjelent Béke című könyvemet elküldöttem-e már Neked? Ha 88
