Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Emlékezés Berda Józsefre
nem kaptad még meg, úgy azonnal küldök egy példányt címedre! Egyébként új verseskönyvet készülök kiadni Ördögnyelv címen. Ha megjelenik, okvetlenül küldök egy példányt neked is. 942. május 29. Kedves Öregem, most olvasom az Irodalomtörténetedet. [,,Az újabb magyar irodalom.”] (Egy kötött példányt vettem Szukitsnál 14 p. 90 f. kedvezményes áron.) Rendkívül érdekes és főként: rendkívül bátor könyv! A rólam írott rész nagyon találó és nagyon alapos. örülök, hogy ennyire ismersz! Vártam válaszod könyved ügyében, de nem jött semmi s türelmetlen kíváncsiságomban végül is megvásároltam azt. 942. június 17. Kedves öregem, napról-napra nagyobb örömem telik bátor Irodalomtörténetedben! Minden oldal népszerű iparosai megkapják a maguk pofonját s akiket igaztalanül elhallgattak, vagy megtűrtek: azoknak a Te műved adta alegszebb elégtételt! (Még a megszervezett Baum- garten-klikkel szemben is rendkívüli bátorságról tettél tanúságot. Nem az évdíjak, vagy a segélyek összege, vagy a díjakról való örök lemaradás mértéke szerint ítéltél.) Igazi tudós és igazi Művész írta ezt a művet! Köszönöm az örömet! — [A Baumgarten-díjról való lemaradás fájó sebe volt, ezért idézem ezeket a sorokat.] 943. I .17. Kedves Barátom, bizonyára értesültél a legújabb rémhírről; arról hogy legmagasabb irodalmi törvényszékünk (Baumgarten-tanács) ezúttal is lefokozásra ítélt a Komor Andrások, Tompa Lászlók, ifj. Amb- rózy Ágostonok — Színházi Magazin —, Reichard Piroskák, Fenyő Lászlók és egyéb előkelőségekkel szemben, őszintén szólva: rettentően szégyellem magam, hogy immár esztendők óta ilyen statáriális ítéletekben van részem s csupán suba alatt kapok kegyelmet mindig, 3—400 pengő erejéig. Baráti ragaszkodással kérlek, ha úgy érzed, hogy lapodra [a Sorsunkat érti] s baráti körödre szégyent hoztam ezzel az irodalompolitika-diktálta lemaradással: bocsáss meg nekem. Örülnék, ha megnyugtatnál: nem kell-e nagyon szégyenkeznem? Abban a reményben, hogy megbocsátod buta érzékenységemet s talán nem tagadsz ki engem, szeretettel köszönt Barátod: Berda József. 943. I. 31. Kedves, drága Barátom, rendkívül jólesett igaz, együttérző leveled. Kérlek is, ne haragudj reám, hogy ennyire gyerek vagyok még mindig. Csak egy gyerek tud ily érzékenyen gyónni; jól esik neki, ha van valaki, aki előtt kiöntheti keservét, akinek panaszkodhatik. Jól tudom, sok értelme nem volt ennek a levélnek, csak egy nyomasztó érzéstől — a schöpflini „megbélyegzéstől” — akartam megszabadulni, hogy éppen Hozzád fordultam. (Néhány irodalmi szalonfigura gúnyosan kérdezte: ,,No, mi az, már megint lemaradtál a Baumgartenről?”) Ami a Magyar Irodalompártolók Társaságát illeti: egyelőre velük szemben is szkeptikus vagyok. Az alapszabályokban erősen kihangsúlyozzák a magyar népi írók felkarolását, ami alatt én elsősorban a magyar parasztírók kultuszát látom, a Sinka Istvánok, Sértő Kálmánok, Szabó Pálok, Veres Péterek stb. kizárólagosságát, pedig nemcsak ők ■— nem 89
