Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Emlékezés Berda Józsefre

szontagságaiból. Közlöm belőlük azokat az adalékokat, amiknek életrajzírói esetleg hasznát vehetik. (Levelei javarészt keltezetlenek, dátumaikat a posta- bélyegzőkről fejtettem meg.)

Elsőnek azt a levelét idézem, melyben az „Álláspont” című folyóirat megindításáról tudósít; a véletlen kegye a lap három számát megőrizte könyveim között, s minthogy a Magyar Irodalmi Lexikon nem említi, néhány adatát itt feljegyzem. Alcíme volt: Irodalmi, művészeti, társadalompolitikai szemle, felelős szerkesztőként Kovách Ákos jegyezte (őt sem ismeri a Lexikon). 1. száma 1932. október 1-én jelent meg, az: előfizetési felhívás és a bevezető programcikk meglehetősen általánosságok közt mozog: „A lap címe megmond mindent. Álláspontunk van az élet megnyilvánulásaival szemben. Ez az álláspont a mi felfogásunk szerint helyes” stb. A következő 2—3. november—decemberi szám összevont, főmunkatársak: Berda József, Horváth Béla és Nyíri Tibor. A harmadik nekem meglevő füzet a II. évfolyam 10., októberi száma, ezen társszerkesztőként Féja Géza szerepel, főmunkatársak Berda József és Katona Jenő voltak. Hogy meddig élt a lap, nem tudom, munkatársai közt a legjobb akkori neveket vonultatta fel, s kétségkívül ellenzéki álláspontot foglalt el az uralmon levő rendszerrel szemben. Berda elég bőven írt megindulásáról, ezért első két levelének teljes szövegét adom:

[1932. XI. 27.] Kedves jó Professzor Ur, Álláspont címmel egy új folyóirat jelent meg nemrég, melynek magam is munkatársa vagyok. (Munkatársak: Szabó Lőrinc, Körös Andor, Simon Andor, Gelléri Andor Endre, Zsolt Béla stb.) A lap részéről felkértek, hogy szerezzek egy-két értékesebb embertől kéziratokat. Természetesen Ön volt az elsők egyike, akire ilyen értelemben gondoltam. Nagyon örülnék, ha Professzor Űr szintén bekapcsolódna a dologba és küldene nékünk egy cikket vagy tanulmányt. Különösen örülnénk, ha az újabb költőnemzedékről írna egy tanulmányt vagy cikket, ez sajnos, nincs eléggé kimerítve. Azok a cikkek vagy tanulmányok, amiket erről írtak, vagy elfogultak, hiányosak, vagy nagyon buták, ön, akit hál’isten még nem fertőzött meg az irodalmi élet szeszélyeskedő hulláma: nagyszerűen és objektiven tudná megoldani ezt a föladatot! Nagyon hálásak volnánk, ha Professzor Űr segítségünkre lehetne. Mielőbbi, gyors értesítést várván, mélységes szeretettel köszönti régi és igaz híve Berda József. — U. i. A tanulmány akár 12—14 oldalig terjedhet (Nyugat-hasáb szerint).

Válaszomra bővebben felelt:

[1932. XII.] — Nagyon szeretett Barátom, végtelenül jólesett kedves leveled, melyben legőszintébb bizonyítékát adtad hozzámváló, igen megtisztelő bizalmadnak. Egy azonban felesleges volt: a mentegetőzés, a kimagyarázkodás! Ha van ember e honban, aki mindent meg tud érteni és leg- kevésbbé alkalmas félremagyarázni a dolgokat: úgy az én vagyok. Te nem bántottál meg engem, én sem Téged: miért kéne ezért elnézést kérnünk egymástól? Talán a szeretetért?! — Ami ama Álláspont című lapot illeti: megjelent már a második száma is. (Levelemmel egyidőben mindkét számot postára adattam.) A lap tendenciáját illetően nem kell félned semmitől: úgy írj, ahogyan neked tetszik. Álláspont — germanizmus! — kissé rossz cím, de a szerkesztő szerint (aki sajnos rossz költő, de jó adminisztrá-