Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Mai szlovén költők (Szily Ernő fordításai) - Tone Pavcek: Kérés - Dane Zajc: Haldokló fa
Tone Pavcek: KÉRÉS Adjátok a világ valamennyi virágát mind egy szálig a szülni készülődő asszonyoknak! A kisded ajkakon: fiúkén, lányokén, akik soha meg nem születtek, beértek már az esdeklés bogyói. A rét pázsitján szeretnénk kergetőzni, sok sárga pillangót hajszolni vidáman; mint a füvek s fenyők serdülhessünk felhőkbe tekintve, míg harsan a dal: az élet dala, szerelem dala, de nem a halálé, nem a halálé! Öregedő arcú, megszeppent kisdedek rám szegezik tekintetüket! Megrándul a kezek vézna erdeje, mintha perelni akarna velem valamennyi száj. Adjátok a világ virágát mind egy szálig az édesanyáknak, a szülni készülődő, vajúdó asszonyoknak! Dane Zajc: HALDOKLÓ FA I Skarlátvörös lángokban az erdő: Ősz gyújtotta tűz ez, pusztulás tüze. A fa gyümölcsöt nem terem. Csüggeteg. Készülődik a halálra. Az Isten tudja, mit hánytorgat agyában. Talán a Tavaszt? A Nyarat talán? A fa boldogtalan. Az Ősz szépsége kiteljesedik. Skarlátvörös láng halotti leple.
