Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - SZOMSZÉDAINK - Szabó Jenő: Kilátó
lyesít meg, amelyet az európai nem ismer, de nem óhajt megismerni. Az európai ember IVlaigret-t akarja látni, az európai detektívet, európai problémáival. Valahogyan úgy fest ez, mintha az osztrák televízió képernyője elé minden második hétfőn este azzal a ki nem mondott kívánsággal ülnének oda a nézők: „Ami, go home!” * * * Heteken keresztül figyeltem az osztrák tévét, mit fog tenni a tiltakozásra. Külső látszatra semmi sem történt. Az amerikai krimisorozat fut tovább, társult még hozzá két másik ugyancsak bűnügyi sorozat, a „Mit Schirm, Charme und Melone”, amelynek magyar címe az lehetne: „Esernyővel, kedvességgel és kobakkal”, a második sorozat pedig egy kétbalkezes rendőrpárról szól és címe: „Az 54-es kocsi jelentkezzék!” Aztán megjelent ismét a Maigret is. A második műsorban, ismétlésként. Tehát nem az „ami” ment „home”, hanem a Maigret a második műsorba, a második helyre. Egy kicsit jelképezi ez az egész osztrák életet... Osztrák kerekasztal-beszélgetés Még élénken emlékezem az osztrák televízió egy rendkívüli áprilisi adására, amelyet az Osztrák Irodalmi Társaság egy kerekasztal-beszélgetéséről közvetített. A beszélgetés témája ez volt: „Az irodalom mint hagyomány és forradalom.” A beszélgetés korántsem vita volt, hanem inkább eszmecsere Kelet és Nyugat írói között. Az adás úgy maradt meg emlékezetemben, mint egy rendkívül érdekesen és művészi technikával megoldott közvetítés, amely néha egy- egy felvillantott részlettel, kézzel, az arc egy megfeszülő izmával, a beszélő szenvedélyét jelző, izgatottan mozgó cigarettával húzta alá az elhangzó mondatokat. A közvetítésben W. H. Auden, Herbert Eisenreich, Walter Höllerer és Marcel Reich Ranicki szólaltak fel. Nézetek' álltak itt szemben egymással, de nem az ellenvélemény érveit kicsinyesen boncolgató vita alakult ki, hanem valami magasabb fokú, szenvedélyes tájékoztatás. Marcel Reich Ranicki ezt úgy fogalmazta meg: „Ennek a találkozásnak nem vita a főcélja, nem a meggyőzés sem, hanem az, hogy beszélgessünk egymással, beszéljünk egymásról és ilyen módon megismerjük egymást”. Ezt az áprilisban lefolyt konferenciát a Literatur und Kritik most megjelent 16—17-es kettős számában értékeli ki — többek között — Paul Kruntorad. Kruntorad csak a konferencia két szovjet résztvevőjével, a leningrádi Efim Et- kind és a kievi Dmitrij Szatonszkij hozzászólásával van megelégedve. Noha a két szovjet professzort csak az utolsó pillanatban delegálták a konferenciára, általános érvénnyel és a téma érdemi részéhez szóltak hozzá. A magyar résztvevőkről már nem ilyen elismerő Kruntorad véleménye. Szerinte a három magyar kiküldött, Örkény István, Mészöly Miklós és Pilinszky János felszólalásában intenzíven személyes álláspontot képviselt. Osztrák kritika a magyar irodalmi folyóiratokról A Literatur und Kritik legújabb számában Barbara Frischmuth tollából ismertetés jelent meg a magyar irodalmi folyóiratokról. Az ismertetés azzal a reánk nézve nagyon is hízelgő megállapítással kezdődik, hogy egy tízmilliós népnek, amelynek saját országa határain kívül sehol a világon nincs olvasója, tíz olyan folyóirata van, amely kizárólag irodalommal foglalkozik, nem beszélve azokról, 138
