Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - SZOMSZÉDAINK - Szabó Jenő: Kilátó

amelyek az irodalmon kívül másfajta anyagot is közölnek. Évente 14 000 oldal irodalom, amelyből legalább 12 000 oldal csak homemade product. — belföldi gyártmány. Micsoda publikációs lehetőség! — sóhajt fel a szerző.

Hiányolja azonban, hogy a folyóiratok külsőleg és belsőleg majdnem mind egyformák, egyiknek sincs saját arca. Kiemeli, hogy a Nagyvilág majdnem kizárólag külföldi irodalmat közvetít a hazai olvasóközönségnek és felsorolja azokat a német nyelvterületi írókat, akiket a Nagyvilág a magyar olvasóknak bemutatott. Sajnos, a tanulmány figyelmen kívül hagyja a vidéki folyóiratokat, noha említést tesz róluk.

Páneurópa — amerikai módra?

A Merkur című amerikai folyóirat, amely címlapján „Az európai gondolkodás folyóirata” büszke címet viseli, legutóbbi számában Robert Oppenheimer tollából cikket közöl „Személyes és általános” címmel. A szerkesztőség csillag alatt megjegyzi, hogy a cikket a neves fizikus nekrológjaként közli. Oppenheimer a cikket a genfi Rencontres Internationales 1964. őszi ülésén olvasta fel és benne a közösség és az egyén életének egyaránt való szabályozására alkalmas erkölcsi, illetve filozófiai tételeket kísérelte meg felállítani.

Hasonlóan aktuális érdekességű Klaus von Dohnányi és Martin Walser párbeszéde a hatalomról és szellemről a békéért való harcban. A vitázó párbeszéd azt akarja tisztázni, hogy a szellem alapjában békés, a hatalom pedig önmagában erőszakos természetű-e.

Különös és tragikus hangsúlya van annak, hogy éppen egy német (habár összeurópai gondolatot hirdető) folyóirat hasábjain jelenik meg Pierre Drieu la Rochelle írása, az „Egy együttműködő vódőbeszéde”. Az írást németre Gerhard Keller fordította egy 1961-ben megjelent „Récit secret” című kötetből. Drieu la Rochelle ama együttműködők közé tartozott, akik nem opportunizmusból, nem saját önös érdekeik szolgálatában, hanem abban a meggyőződésben, hogy saját hazájukat így szolgálják jobban, működtek együtt a németekkel. Amikor Drieu la Rochelle rádöbbent arra, hogy tévedett, könyörtelenül levonta a következtetést, ki merte mondani saját magáról, hogy árulóvá lett és hogy a jószándék semmit sem ment. Drieu la Rochelle sem mentette fel magát, tragikusan őszinte és megrendítő védőbeszédének utolsó részében a képzeletbeli bíróságtól halált kér maga ellen és az ítéletet végre is hajtja önmagán, öngyilkos lesz. A Mercur Drieu la Roehelle-t a francia—német viszony mártírjaként ünnepli, a valóságban azonban ez az eset is csupán adalék a fasizmus embertelenségéhez.

Az európai gondolkodást hirdető folyóirat arcképéhez tartozik még az a levél is, amelyet a napokban kaptam New Yorkból, a Johnson Reprint Corpora- tiontól. A sokszorosító cég azt hozta tudmásomra, hogy a nagy kereslet következményeként a Mercur eddig megjelent tizennégy évfolyamát újból kiadják rotaprint eljárással és azok kaphatók lesznek csekély 495 dollár lefizetése ellenében.

Felvetődik a kérdés, miért kell az összeurópai gondolatot — New Yorkból propagálni?

Michel Bútor a magyarokról

A Literatur und Kritik legújabb számának van még egy — ha közvetetten is — magyar vonatkozása. Michel Bútor francia író „Az író arcképe mint fiatal majom” című írásában „A magyar” alcímmel egy magyar emigránsról ír. Lehangoló, hogy Bútor mit asszociál a „magyar” címszóhoz.

139