Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Cserhát József: Obsit és csillag
magános merengő figura — mindez így együttesen gondolatgazdagságát jelzi és nagyon rokonszenves festői nyelven nyer tolmácsolást. A linómetszetekből érezzük a legegyénibb hangot. A fekete és fehér foltok rendezését egészen magas fokon oldja meg. Kellemes ritmus és formavilág, valamint egészen mai mondanivaló jellemzi ezeket az alkotásokat. Korai' lenne mérleget készíteni, hiszen egy fiatal, szorgalmas és tehetséges művészről írtunk, aki a művészi pálya felívelő szakaszán áll. Ma még nem lehet megállapítani azt, hogy az ígéret miképpen válik komolyabb értékeket is teremtő valóvá. Kétségtelen jellemzője a jó rajztudás, a biztos szerkesztőkészség, a nagyvonalúsággal nem ellenkező műgond és egy folyamatosan egyénivé váló, kellemes hatású színvilág. Heitler László nem bocsátkozik formai kalandokba, feltűnő, megoldások helyett járja az elődök útját, ami a kép alapos, míves megmunkálásában teljesedik ki. A közérthetőség határain belül mozog, mégis modern és rokonszenves piktúrát művel. Salamon Nándor Cserhát József: OBSIT ÉS CSILLAG Korommá és lucsokká válva lassíthatja szíved verését, zuhoghat, eshet a fekete hó, üszkös kezét a rémület nem tördeli benned! Kiszuperáltja minden vigalomnak dalra, örömre alkalmatlan lehetsz, de csak a vaktöltésű agy hiheti, hogy leszámítolhat, feltétel nélküli megadásról tárgyalhat veled. Puskatus-erdök kirohadtak, lövészárkok, drótakadályok betemetődtek, de a korommá, lucsokká vált havazással a bátorságot hiába veri nyakon a hír, hogy — jön az új vész, talpa alatt szétreccsennek a koponyák, hogy a hajnal az ég s föld lobogását mint a kabátot vállára terítve itt rázza a szélben: jön a vész? — Váll-lapodon a főhadnagyi csillag örömre nem kötelez, dalra se, soha ... De a harcra a világ daláért, örömért mindhalálig, öreg katona!
