Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Grábics Frigyes: Győri "beszélő házak"
társadalmi hasznosság. Kisfaludy Csalódások című vígjátékáról így ír: „Bár már elavult, egy ilyen magyar darab mégis többet ér, mint az idegen nyelvből vett fordítások és átalakítások, mert a való életből vannak merítve.” Színházi élményei ritkán voltak zavartalanok. Csodáló szavait muzsikusoknak tartogatta, maga is szívesen és több hangszeren játszott, a gordonkának művésze volt, háza a kamarazenélés otthona. Szerteágazó kapcsolatai voltak a zenei világban; sok művészt hívott szerepelni Győrbe és vendégül házába. Megfordult nála Strauss, Rubinstein, és valóban volt Ecker szállóvendége Liszt Ferenc. 1840. január 16-án hangversenyezett Győrött. A Honművész részletesen számolt be róla, és innen tudjuk azt is, hogy „hangversenye után a megyéspüspök Stankovics János Öméltóságánál számára rendezett fényes vígalomban nem jelenhetett meg, részint utazás, részint működésokozta bágyadtsága miatt”. Az egykori tudósító nyilván nem írhatta meg, hogy Liszt azért nem jelent meg a tiszteletére rendezett estélyen, mert nagyon jól érezte magát Eckeréknél szép nők és jó borok társaságában. Ezt az éjszakát, de élete és városa sok más eseményét Ecker maga örökítette neg naplójában. Évtizedeken át naponta írta, részletesen és őszintén. Feljegyezte a színház: és zenei, de a társas élet eseményeit is. Árvizek, tüzek, pletykák és közbotrányok egyként belekerültek. Naponta háromszor jegyezte fel a hőmérsékletet és a légnyomást, rendszeresen a piaci árakat, többször a nagyvilágból érkező híreket, és mindig mindenről a saját véleményét. És mintegy naplója illusztrációjaként gyűjtötte a győri nyomtatványokat. Ma a győri múzeumé az ország leggazdagabb vidéki színlapgyűjtemé- nye, jórészt Ecker jóvoltából. A napló és a nyomtatványok ma a helytörténészek igen becses forrásai a győri reformkorra. Ebből ismerjük a század első felének győri hétköznapjait, a közélet embereit, a szabadságharc olyan helyi eseményeit, amelyek országos kihatásnak voltak. Tudtak a naplóról a kortársak, és Világos után az abszolútizmus városparancsnoka abból szeretett volna adatokat szerezni a forradalom helyi: vezetői ellen. Nehéz volt az a pillanat. Személy szerint nem rokonszenvezett a forradalom vezetőivel, és főként nem hitt a vállalkozás sikerében. Polgár volt, nem a hősi, hanem a szélsőségektől tartózkodó fajtából. A világot tudomásul vette olyannak, amilyen, és az adott viszonyok között kereste meg a kötelességét. Most, ebben a szokatlan pillanatban is tudta azonban, hogy mi a teendő. A békés munka polgári prófétája előtt törpe lett a vérszomjas nagyxír, a teljhatalmú Apponyi Károly. Eckerék 1853-ban adták el a házat, Riesz doktor a század végén vette meg. Fiai közül kettő is kiérdemelte a tudós nevet, erről a lexikon is meggyőz: „Riesz Frigyes (1880—1956) matematikus, egyetemi tanár, akadémikus, kétszeres Kos- suth-díjas. Több külföldi akadémia tagja. A XX. század egyik legnagyobb matematikusa volt... A funkcionálanalízis egyik megalapítója volt. Jelentős eredményei vannak az integrálegyenletek és a harmonikus függvények elméletében, a komplex függvénytanban. ... Riesz Marcell (1886—1967) matematikus, egyetemi tanár, Svédországban élt, R. Frigyes testvére. Valós függvénytani és a trigonometrikus, ill. Dirichlet-sorokra, továbbá a differenciálegyenletekre vonatkozó eredményei jelentősek.” A lexikon adatait fiatalkori ismerőse visszaemlékezéseivel szeretném kiegészíteni. — Frid a bencés gimnáziumba járt, Marci a reálba. Az apjuk túl szigorúnak tartotta a gimnáziumot. 104 4
