Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Varga Béla: Az 1917. évi oroszországi forradalmak visszhangja Veszprém megye korabeli sajtójában

„Két levél. Lapunk szerkesztősége a közelmúltban két levelet kapott. Mindkettő megér- demli, hogy foglalkozzunk vele ... Az egyiket alá merték írni, akik megírták, a Király ezredének derék katonái, a másik azt hiszi, előkelőbb, ha az ismeretlenség homályába temetkezik... Fölpanaszolja ez a levél, hogy a Zircz és Vidéke a szociáldemokraták stock­holmi konferenciája ellen ir. Mivel pedig a szociáldemokraták békét akarnak, tehát aki ellenük ir, az nem barátja a békének. És mivel a világon mindenki a békét akarja, tehát aki a stockholmi konferencia ellen van, az az igazság ellen van. Aki nem hiszi, az ne a Zircz és Vidékét, hanem a Népszavát vegye a ke­zébe, abból majd megolvashatja, hogy e nép nem a háború folytatását, hanem a minden áron való békét óhajtja, mert megelégelte a háboru-okozta nagy szenvedéseket, melyeknek igazi képét megint csak a Népszava festi meg, nem pedig más újságnak hazug ecsetje... Ezért mondtuk, ezért valljuk, hogy nagyon óhajtjuk ugyan a békét, de Hinden- burgnak és Kövessnek, Arznak, Mackensennek és Szurmaynak a kezéből, nem Weltneréből meg Garbaiéból. Ezért mondtuk, ezért valljuk most is, hogy ki kel’ tartanunk a végsőkig, hisz itt nem csupán a békéről, hanem nemzetünk fönnmaradásáról, országunk létéről van szó, az pedig drágább nekünk a bé­kénél is. Ezért üdvözöljük hőseinket, kik ezzel az igazi fajmagyar lelküleítel küzdenek tovább a legszentebb zászló diadaláért.” (Zircz és Vidéke, 1917. szeptember 1. 1- 1.) „Le a háborúval! 1917 november 29-ike emlékezetes napja lesz az emberiség történetének. Ezen a napon hirdette ki az orosz kormány a hadviselő és semleges államoknak azt a szándékát, hogy a fegyverek szünetelése mellett békét akar kötni... Az orosz kezdeményezés most már végleg eldönti a kérdést, ki lesz a felelős a háború további folytatásáért,..” (Pápai Lapok, 1917. december 9. 1. 1.) „Örültek vagy szentek? Megdöbbentő az a jelenség, amit itt Magyarországon egyes politikai pártok és a környezetükhöz tartozó sajtó részéről lépten-nyomon tapasztalunk. Amig a dicső német, bolgár és török szövetségeseinkkel egyesült vitéz csapataink dia­dalt diadalra aratnak ádáz ellenségeinken és a haza szent földjét minden fo­galmat meghaladó hősi önfeláldozással védelmezik, azalatt némely önmaguk­ról megfeledkezett pacifisták mindent megkísérelnek, hogy a fegyverrel kiví­vott sikerünket értéktelenné tegyék és az ántánt gonosz kitartását ostoba nyi­latkozatokkal, itthoni egyenetlenség szitással erősítsék. Franciákkal, angolok­kal, csehekkel paktálnak a helyett, hogy a háború mielőbbi sikeres befejezése érdekében azt demonstrálnák, hogy feltételeink egységesek, s egyre annak ha­mis jelszavát; a kis nemzetek, sőt nemzetiségek önállóságának jogát, a minden körülmények között lemondó békeszándékot hirdetik, itthon levő polgártársai­kat pedig heccelik a legerősebb támaszunk, Németország ellen. És teszik ezt akkora lelkiismeretlenséggel, olyan cinizmussal, hogy önkéntele­nül ajkunkra tolul a kérdés: Örültek-e ezek az emberek vagy szentek? ... ... csak a legnagyobb jóakarattal, mint erőszakosan felkutatott enyhítő körül­ményt használjuk e kifejezést: őrült...” (Veszprémmegyei Üjság, 1917. december 16. 1. 1.1 Magyarász Ferenc: Béke. „... Mikor lesz béke? Ha több szeretet lesz a világon. Ha ember és ember, egyén és egyén, nemzet és nemzet, hatalom és hatalom, király és király úgy tudja majd szeretni egymást, ahogy az isteni kisded szerette őket egyenként és összesen. ■.” (Pápa és Vidéke, 1917. december 30. 1. 1.) Magyarász Ferenc: Orosz béke. „Végre megkötötték a békét Oroszországgal...

Next

/
Thumbnails
Contents