Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Varga Béla: Az 1917. évi oroszországi forradalmak visszhangja Veszprém megye korabeli sajtójában
Ián nem törődik azokkal a mérgező híresztelésekkel, amelyek egy és más fővárosi lapban nap-nap után felburjánoznak. A vidéken az ország közvéleménye egészen mással törődik. Az ország közvéleménye a politikai heccelődést hidegen, fagyosan, fásultan, érdeklődés és megértés nélkül sőt visszatetszéssel fogadja. Az ország közvéleményét egyesegyediil azok a mélységes nagy gondok és ezekből a gondokból kivezető nagy tervek érdeklik, amelyek Wekerle miniszterelnök mindent átfogó izmos elméjét s általában az egész kormányt foglalkoztatják ...” (Veszprémvármegye, 1917. október 21. 1. 1.) — „Vágó (Sódli) József 27 éves napszámos, katonaszökevényt Fülöp József csendőr agyonlőtte. (Pápai Hírlap, 1918. március 30. 3. 1.) — „A helybeli papság egyik derék és agilis tagja hétfőn este a temetőhegyi „Gazda-Kör”-ben elnökölt a választmányi ülésen. Az oda betolakodó (pihenő> duhaj katonákat kiutasította... Ennek a következménye szomorúan üthetett volna ki, ha a derék temetőhegyi polgárság egyházi elnökét saját testük falával takarva haza nem kisérik, mert a százra menő s bosszút lihegő, papot... szidó, duhaj katonák ott állottak az utcán készen arra, hogy az őket rendreutasitó egyházi elnököt tettleg is bántalmazzák.” (Veszprémvármegye, 1918. április 7. 3. 1.) — „Bár hamis jós lennék! — Irta: Tölcséri Ferenc... Nem rendelkezem Széchenyinek nemzetért remegő leikével, amely a csillagokból olvasson: mégis el merem mondani, hogy féltem népünket, amely különösen a világfelfordulás óta őseitől mindenben eltér. Züllik, bomlik, rothad mindenben a társadalom. Mintha ez a rettentő földrengés összerombolt és elnyelt volna mindent: eltűnik lassanként a vallásos hit és meggyőződés mélysége, a nagy világrendező akaratában való megnyugvás, a szeplőtelen erkölcs... a tekintély elve, hagyomány... Ez ellen síkra kell szánnunk és összefognunk habozás nélkül, addig — amig nem késő! Bár, hamis jós lennék!” (Veszprémvármegye, 1918. április 21. 1. 1.) — „Egy családi tragédia. Megrendítő eset történt a múlt héten Szentgálon. Tóth Sándor jómódú gazdának egyetlen fia meghalt az orosz fogságban. Amikor a család a nagy csapásról Írásbeli biztos értesítést kapott, Tóth Sándorné a padláson felakasztotta magát. Ezt az újabb csapást Tóth Sándor már nem bírta elviselni, s a temetés után két napra kútba ugrott, s abba belefulladt...” (Veszprémvármegye 1918. június 13. 5. 1.) II. II. A háborúról és a békéről A háború és a béke kérdése az emberiség legfontosabb problémája volt ebben az időszakban. A béke iránti vágy olyan nagy volt a társadalom különböző rétegeiben, hogy azt figyelmen kívül hagyni már nem lehetett. Különösen akkor nem, amikor látták, hogy nálunk a békéről csak beszélnek, sőt a béke iránti reménységet is a háború érdekében használják fel, ugyanakkor az első munkáshatalom, a fiatal szovjet állam első intézkedése a békedekrétum kiadása volt, sőt a béke megteremtése érdekében gyors és határozott, konkrét intézkedéseket foganatosított. A háború fokozása, „győzelmes” befejezése érdekében minden tőlük telhetőt megtettek megyénk újságjai. A harcoló és elesett hősök dicsőítése, a fokozott 77
