Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Varga Béla: Az 1917. évi oroszországi forradalmak visszhangja Veszprém megye korabeli sajtójában
áldozatvállalásra történő felhívások, hadik Ölesön jegyzések érdekében történő buzdítások tömege egyre jobban azt a célt is szolgálta, hogy erősítse a beteg és széthullóban levő társadalmi rendet. — „A harmadik husvét. ... Majdnem kétezerszer virradt azóta ránk a feltámadás husvétja, a világháborúban a harmadik husvét. Talán szeretni sem tudunk már? Hinni, remélni sem? Nem, ó nem lehet igaz! ...Nemcsak a harctéren, de idehaza is meg kell mutatni, hogy ellenségeink minden szándéka megtörik azon a hiten, hogy ezt a háborút megnyerjük, mert velünk az igazság és igy velünk az Isten.. (Veszprémvármegye, 1917. április 8. 1. 1.) — „Királyi szózat. Soká húzódik a háború, tovább mint gondolni mertük volna. A múlt ősszel, mikor a hadikölcsön jegyzésére felszólítást kaptunk, gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó. S most ime itt van az állam újra. Királyi szó vezeti be az uj hadikölcsön biztosítására a meginduló mozgalmat... Úgy látszik, a küzdelem döntő stádiumába jutott, nemsokára felszabadulunk a gyötrő nyomások súlya alól. ránk virrad a béke napja s egy szebb jövendő hajnalhasadása. Most meg kell mutatnunk még egyszer, hogy akarunk élni, egységesek vagyunk s elszántak a végsőkig ... Hi a haza! Elől a koronás király itt is. nemcsak a fegyverben.. ■” (Veszprémi Hírlap, 1917. május 13. 1—2. 1.) — „Hőseinkhez. Dobogott a szivük, amikor a vezérkari főnök jelentésében ezredetek nevét olvastuk, vitéz 31-es honvédeink. Tudtuk, hogy megálltátok a tüzet eddig is mindig. Most délen álljátok a gátat rendíthetetlenül. Dicsőségtek nemcsak a városé, nem is a vármegyéé, de az egész magyarságé ... Miközben támadást támadással vertek, ne felejtsétek, hogy e város és vármegye minden fia bámulattal és tisztelettel tekint felétek, büszke rátok ...” (Veszprémi Hírlap, 1917. június 3. 1. 1.) — „Mindent a hadseregnek! A hadrakelt seregnek fehérneművel és alsóruhával való ellátása szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik! Ezért a Hadsegélyező Hivatal a magyar népnek három éve lángoló lelkesedésébe és minden más nemzetet felülmúló áldozat- készségébe vetett szilárd bizalommal fordul mindazokhoz, akik nyugodt munkában tölthetik itthon napjaikat... női fehérneműt, harisnyát, inget, lábbelit, szoknyát... Adjon mindenki még nélkülözések árán is ...” (Veszprémvármegye, 1917. november 18. 1—2. 1.) — „Most vagy soha! Omladoznak az ellenség bástyafalai. Szinte füleinkkel halljuk az összeroppanás zuhanó, recsegő hangjait... Békejobbunkat hiába nyújtottuk nekik. Hát meg fogjuk verni őket. Nincs más hátra, ha ők nem akarják a békéi, hát rá kell kényszeritenünk őket... Itt az utolsó óra. Gyűjtsük egybe összes erőinket, hogy letörjük őket. De ne csak ágyúink, fegyvereink erejét, hanem minden anyagi erőnket is. (Veszprémvármegye, 1917. december 16. 2. 1.) A megye újságjaiban 1917-ben már rendszeresen jelennek meg írások a békéről, de ezek nagy része elsősorban a győzelemmel kivívott és másokra kényszerített békét tartja egyedül járható útnak. Nagyon jól látják, hogy minden más a magyar uralkodó osztályok csődjét bizonyítja, s ennek vége csak forradalom lehet. Ezért zúdítanak példátlan tüzet a szociáldemokraták és szocialisták stockholmi konferenciájára, s annak magyar résztvevőire. Ritkán ugyan, de azért más hanggal is találkozhatunk a megye sajtójában, kimondva vagy éppen elhallgattatva. Érdemes volna megtudni, miről akart írni a Somlóvidéki Hírlap 1917. május 20-án „Békekészségünk” c. írásában. A cím után, csak másfél hasáb üres 78
