Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - Pozsgai Zoltán: Eladó a Bozzay-ház (elbeszélés)
a lábát, ha patkoltatni kell. Te, Mihály, egyszer kalapot vettem, azzal is úgy elidőztem. Háromszor visszamentem a vásárban a kalaposhoz. Ez jó ház, Mihály, biztos, hogy jó ház. De ha vesz valamit az ember, az nem megy gyorsan. Azért mondtad te is, hogy később lesz a vétel! Ugye, azért? öreg Bozzay nézte, s gyermekdeden, kissé hörögve fölkacagott. Gyura elnök bólintott. Aztán elindult. Egyforma lassúkat lépett, s a csizmáit nézte. A harmadik ház elől visszaszólt Bozzay Györgynek: — Holnap krumplit ültetünk. Jó lenne, ha kinézne az ültetőkre, amikor nincs dolga az istállóban. A Hatöles Útnál lesz a krumpliföld. Rózsakrumpli. Annak itt az ültetési ideje. És nem mindegy, hogyan ültetik. A házról meg később beszélünk még. De a krumplit azt már mindenképpen ültetni kell. Öreg Bozzay utána szólt: — Az ültetésnek itt az ideje, Bihály, jól mondod. — Isten áldja! — Kint leszek. Én, Mihály tízszer is megnéztem a lovat! Gyura ment. És nézte a csizmáit. És tűnődött. Hogy tulajdonképpen hat eladó ház van. És egyik sem szalad el. És az iroda sem sürgős. Egy kölyök-kutya harapdálta játékosan a csizmája nyakát. Hagyta. Lakatos József: Belgrad. 60
