Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Kaarló Sarkia: A távozó Naphoz (vers, ford.: Káldi János) - Giosue Carducci: A mozdony (vers, ford.: Káldi János)
Kaarló Sarkia: A TÁVOZÓ NAPHOZ A szemeimbe fényt te kölcsönöztél, sok-sok különös fényt. Elvész a nap- és hold-derengés, ha elhagyod, ím, az égi ösvényt. S homály hull a házra, örökös-mély. Ügy szálltál át a táj felett, a tavasz gyors illata akár. A föld tenger virága köszönt. De megnőnek az éjek, — s a sivár idő nem lesz sohase sugaras. Tűz-fuvólaként zengsz fel, hamu alól, s a mindenség veled. Komor, nagy csönd jön, mert távozol. S bizony, csak az iszonyú szél zizeg: az éjszaka óriás torka szól. Finnből fordította: KÁLDI JÁNOS Giosue Carducci: A MOZDONY Egy csinos és hatalmas szörny megrázza jól magát, és fut, fut a vizek fölött, majd a földeken át. Olyan, mint a nagy vulkánok: izzón, füstölögve magas hegyekre rúgtat föl, síkságra szalad le. Szakadékon át siklik el és lassúdva leszáll, hömpölyög az alagútban — körötte dús homály. Olaszból fordította: KÁLDI JÁNOS 29
