Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 3. szám - Veres Péter: Kis széljegyzetek a történelem nagy dolgaihoz

inkább a magatartásuk lényege: az emberek örök gyermekek, vagy még inkább: állatok, tele rossz indulatokkal és tulajdonságokkal, ennélfogva gondot kell rájuk viselnünk. A gondviselő Isten nevében és akarata szerint is, de a ma­gunk hajlama, akarata és belátása szerint is. Igazuk van? Valamelyest mindenesetre, mert hiszen az ő kezük és erkölcsi gondviselésük, útmutatásaik és eligazításaik alatt fejlődött eddigre is az emberi nem. S hogy mindegyike annyira magaértő emberré fejlődhetne, pusztán taní­tás és önnevelés útján, hogy ne szorulna többé az okosabbak és jobbak eligazí­tására, annak eddig kevés jele van, még a legiskolázottabb nemzetekben is. Jó, jó, de mi következik ebből? Örökké így legyen? * * * Ha az ember régi — értve ősi — iratokat, énekeket, himnuszokat, profetikus írásokat olvas, lehetetlen arra nem gondolnia: íme, nemes szép lelkek, igaz gon­dolkodók, a jóságot életre-halálra valló és vállaló emberek mindig voltak, ami­óta az emberi létezésnek valami szellemi, lelki vagy művészi tárgyi nyomai vannak. Még az is kérdés, hogy aránylag több ilyen Szókratész és Jézus szel­lemű ember van-e ma, mint az ősmúltban volt. Amikor a Rossz nem szégyellt rossznak lenni, amikor még képmutatónak se kellett a gonosznak lenni, az igaz embernek még több alkalma és erősebb ihletettsége volt: ellenállni a gonosznak és csak azért is a Jó útján járni! Az emberi világ műveletlen, barbár, erőszakos volt, de a Kambüdzészek nem voltak szörnyetegebb alakok, mint a Hitlerek, azonban a velük szembe­szálló igaz embereket nem fékezte se a saját szkepszisük, se a szkeptikus böl­csek seregének a kaján pesszimizmusa, mint ma. * * * Mit mond az erőszak „ideológusa” a humanista érvekre? „De kérem, néhány- száz bátor spanyol katona, néhányezer aranyra éhes spanyol kalandor, ha úgy tetszik, bandita és persze néhányszor tíz földi-lelki hatalomra vagy égi dicső­ségre éhes szerzetes Közép- és Dél-Amerikát La tin-Amerikává tette! Lágy közegbe mélyen belevág az éles kard ...” Van ilyen példa több is. Mohamed csapatai három világrész legműveltebb és hagyományokban legerősebb területein tudták elfogadtatni vallásba—esz­mébe burkolva az arab hatalmat. Kis-Ázsia, Észak-Afrika, Közép-Azsia és India, sőt Maláj világ! A kisebb példák közt (latinná vált frank—normann—burgund franciák, németté vált poroszok, pomeránok stb. stb.) itt van a magyar is: kard tette magyarrá a Tisza-Duna völgyét! Hagyjuk; ez volt, de nem lesz többé, mondja a humanista, Mind;g ez lesz, mondja az erőszak embere. Én szeretném hinni, hogy az elsőnek lesz igaza, de ma még nem merem rámondani az igent, holnap pedig már nem tudom, mert porrá és hamuvá le­szek . .. De legalább a kérdést hadd tegyem fel. . . * * * Némely agitátoroknak, legyenek azok egyháziak vagy világiak, politikaiak vagy világnézetiek, nincs magukhoz, illetve az ügyhöz való eszük. Az erőszakolt, belemenős, belemagyarázós módszer olyankor mindig dühíti az embereket, ami­kor nincsenek a tagadás vagy a kétségbeesés állapotában, vagyis amikor nem „keresik az igazságot”. Csak az igazi próféták érzik meg, hogy mikor vannak az emberek — a népek — olyan lelkiállapotban, hogy „hév lelkűknek nincs hová lenni”, mert az eddigi hitük és életrendjük, a „törvény” felbomlott és 27

Next

/
Thumbnails
Contents