Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - Szovjet költők. Ferencz Győző fordításai - Hanna Csubacs: Etüdök - Alla Korkina: Hóesés
Hanna Csubacs: ETŰDÖK i. Álmosak már az aprószemű házak, Arannyal szegeit zöld palást a rét. Apró apóka Iáhát húzza: fáradt, S gyöngyfüzér-harmat gurul szerteszét. Ám a reggel leányszőkén ébred, S mint csitricsapat, pajkosan kél a szél: Így köszönti a koránkelő népet. S kacagása jókedvünkben zenél. II. Káposztalevél radarja Napfény után forgolódik. Este apánk kenyeret szel. Mind megkapja porcióit. S úgy tűnik, a naplemente Sötétbarna mosolygása Mintha friss kenyérhéj lenne. Alla Korkina'. HÓESÉS A katedrán a professzor a hóesésre feledkezett: a szürke ég fehér havat szór — fehér az arc, fehér a kert. S kél hirtelen furcsa érzet: mint végtelen hóesés fehér igézet az élet, s látja, ki ősz fejünkre néz. Tudjuk: a világ néma volt (s ez bántja azt, ki filológus), s idegek, impulzusok vezetnek az agyba; a glóbusz anyagból van, de fehér hó szédít, ideák húznak vissza, arcukon fény és suhanó látomás. A bölcsesség jele volna?
