Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - Szovjet költők. Ferencz Győző fordításai - Leonyid Martinov: Az egyetlen út - Jevgenyij Vinokurov: A szőlőhegyig…
Leonyid Martinov: AZ EGYETLEN ÚT Jártam, én már Tucatnyi városban, Melynek lakója legyen bár német Vagy latin, s ha őszes haja is van, Pirosló mosolygással fogad téged. S épp ilyen az ifjúság is, hidd el... Miért tehát akkor a döbbenet? Es úgy fújni rájuk miért kell? Hisz mindenünnen ők köszöntenek. Es bár meglehet, Oly emberi kör Akad, hol a fő elv; a kéz kezet mos, S előtte semmi sem szent, csak az érdek, S ha szót emelnél, szereznél haragost. De lám, Marx, Engels egyek voltak, s nemcsak Darwinnal, de Van Goghgal is egyek, S Herzennel, Whitmannel is egyet írtak, Bár útjuk tőlük messze kanyarult. De vállalták az örömet, s a borút, Ügy, mintha Ez Volna az Egyetlen minta! Jevgenyij Vinokurov: A SZŐLŐHEGYIG... A szőlőhegyig nyújtózik az ezred. „ Kárpátalja. Hosszú pincefüzér. A katonák sisakból isznak, esznek. Csorog az ajkán, úgy hörböl a tüzér. A sisakokban az újbor forr, morog! S kinek az előbb ágyú volt a gondja — Mint a kvász! — kiabálja. — Hej, harcosok! Istenemre, könnyű kis bor! — és mondja, Mondja. Most harmonika basszusa szól, Es a földre sunyi félhomály lapul, Majd a kék égbolt könnyed magasából Mint az újbor színe, csillag fénye hull. ‘i MESYEf KYTAR
