Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - SZEMLE - Vasvári István: Fodor József: Énekek napközben
dalok száma erősen nyomja a másik kettőét. Ez lefordítva a mindennapi élet nyelvére azt jelenti, hogy a népdal funkcióját már a népies műdal kezdi átvenni az összpopulációban is. Dallami szempontból is kb. feles az arány. Formai szempontból a népdalok 93%-ban „új stílusúak”, s csak 7%-ban „régiek”. Ez csak néhány kiragadott megállapítás a zenei elemzésből, de lehetne folytatni a sort, ha ez egyáltalán feladatunk volna. Ez azonban a zenei folklórszakemberek dolga. Lényegében nagyon fontos művelődéstörténeti problémáról van szó: a népdalkincs megmaradásáról vagy pusztulásáról. S ha van az e fajta gyűjtőmunkának jelentősége, úgy az elsősorban e felismerések elősegítése, és annak tisztázása, hogyan lehetne ezt a kincset a mai életforma funkció-rendszerébe eleven tényezőként bekapcsolni. A kötethez csatlakozó jegyzetek is arról győznek meg, hogy a gyűjtéssel föltárt anyag dallamiságában már közismert, feldolgozott és nyilvántartott, így csak az indokolhatja további föltáFodor József: Énekek napközben Áprilisban múlt negyven esztendeje, hogy 1937 tavaszán az igazi költészetre oly fogékony, korának nagytekintélyű szerkesztője, irodalomkritikusa, Mikes Lajos a Pesti Naplóban egy új, nagytehetségű költőt mutatott be: az első verseskötetével, a Lihegő erdők-kel jelentkező Fodor Józsefet. Azóta negyven esztendő múlott el és a költő verses- köteteinek egész sora után, íme, itt az új: az Énekek napközben. Hosszabb lírai vallomás, tanúságtétel, nem-szűnő állásfoglalás a legnemesebb humánus eszmék mellett, az elmúlt, viharzó negyven esztendő annyi nehéz feszültsógérásukat, hogy egyrészt összehasonlítási alapot nyújtanak a már rögzítetthez képest, másrészt társadalmi felhasználásuk, továbbélésük mértékét, mérlegét is világosan mutatják, ha egyelőre negatív tendenciával is. A munkás zenei folklór-anyag tanulságaként egyelőre e kötet gyűjtése alapján azt vonhatjuk le, hogy a munkás életforma régi, de inkább újabb kész sztereotipeket vesz át és ismétel, az arányokat eltolva mindinkább a műdal javára. A gyűjtési területbe beékelődött német és szlovák dalanyagokról, ennek sem szövegéről, sem dallamiságáról összehasonlító anyag hiányában nincs mit mondanunk. Ez inkább tényanyagként értékelhető. A könyvet pedagógiai fölhasználhatósága teszi társadalmilag hasznossá és zenetörténeti jellege csak annyiban, amennyiben egy helyzetképet rögzít dal- kincsünk életének alakulásáról, változásáról. Palkó István vei, kicsiny és nagy acsa: kodásokat meglátó, létezésüktől szenvedő, de a Föld és azontúl a világmindenség távlati harmóniáit, felmérhetetlen múltját, sőt jövőjét érzékelni képes költő hitével. Korunkban, ebben a feszültségtől lombosodó időben, amikor egyes alkotók oly könnyen megtalálják a kétségtelenül meglevő zűrzavarok, kakofóniák gondolati és formai kifejezését, el-nem- múló erőt, bátorító reményt sugalló- ak az Énekek napközben versei. Pedig nem kerüli meg a költő a kor kényszerű infernóit, csak szelleme legmélyén nem-lankadóan gyűrkőzik a szabadulni- akarás lendülete. Kísért a mitológiai kép: Prometheus, aki képes szétszakítani a láncait. Honnan kapja az erejét? Az emberiség minden jó- és balsorsát, egyetemességét vállaló etikai punizmus ez, mely kosunkban szintén-rit- ka eszmei és formai klasszicitásigény- nyel párosul. Nem a hullás, a széttöre147
