Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - Morvay Gyula: Harapófogó (Elbeszélés)

odament a menyecskéhez, elkérte a gitárt, hogy megnézi. Megnézte, megpengette, aztán — egy pillanat alatt — olyan muzsikát vert, hogy a bolt, az utca, meg majdnem a fél város odaszaladt. És pengett a gitár, a menyecske hátravetett fejjel dalolt, táncolni is akart, táncolt is, egyik hóna alatt fazék volt, azért csak szépen mozgatta magát.

A harapófogó ára meg maradt. Aztán sürgettem, mondtam, hogy végezzünk, mivel négy kilométert kell gyalogolnom. Négy forinttal többet mondott, most a pénztárosnő nagy nehezen, de visszaadta. „Vásároljon a négy forintért valamit”, mondta, de azt feleltem: „Semmi másra nincs szükségem.” — „Ezért gyalogoltál 4 kilométert?” — „Ezért. Emlékezhetsz, amikor a részesedés volt, a könyvelő nem jól számolt, 4 forinttal kevesebbet írt, de az elnök kiszámolta, hogy még 4 jár. És megadták. Most csak nem hagyom a 4 forintomat. Megdolgoztam érte.” „Ááá, hát négy forintért annyit kutyagolni? És legalább nem mentél be a vendéglőbe?” „Nem. Itt a négy forint.” Bodon Pál az asztalra olvasta a négy pénzt, miközben felesége fejével bólingatott, hogy „egy — kettő — három — négy”.

Bodonné álmosan mondta: „Ugye, mondtam, hogy vannak mindenféle nők, akik hányják-vetik magukat, mutogatják magukat, szégyentelenek, mint az a menyecske a vasboltban. Majdnem ráment a négy forintod . . . Aludj, mivel nemsokára virrad.”

MIKLÖSOVITS LÁSZLÓ: IKARUSZ

23