Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - SZEMLE - Palkó István: Bartók után és útján

kényszerszünet, hallgatás után Bartók utóéletének reneszánsza akkor jelentkezett csak, amikor nemzetközi értékelése szinte kikényszerítette a vele való foglalkozást, és a szelídült politikai légkör példaképpé vállalásához is kedvezőbb konstellációt nyújtott. Ez a körülmény természetesen sokat levon az írói-költői vallomások hiteléből és értékéből. Ezért kell két részben látni a kötet anyagát, hiszen mindegyik rész más emberi alapállást tükröz, s ennek megfelelően érdeme, értéke is más-más.

Legelsőnek a Bartók-kortárs Juhász Gyula vállal eszmeközösséget vele 1921- ben. Versében zenéjének a lényegét az akkori társadalmi tudatformának és addigi fejlődési fokának megfelelően kon- geniálisan foglalja össze. Majd Kosztolányi Dezső 1925-ben prózában rajzolja meg Bartók exkluzív portréját egy interjú keretében kitűnően exponálva mind azt a zenei problémát, amitől az utána következő 40 év zenei szakirodaima visszhangzik. Ez a korai interjú nagyszerű bizonyítéka annak, hogy Bartók mennyire otthonosan mozgott a civilizált világ műzenei problematikájában is.

Aztán 1926-ban Móra Ferenc ír szellemes karcolatot a néprajzi gyűjtés fogásairól, majd 1929-ben Nagy Endre maró szatírája világítja meg Bartók egyéniségét egy epizód kapcsán. A sort később József Attila, Radnóti Miklós, Ignotus, Kassák Lajos, Balázs Béla, Kál- di János folytatja, illetve zárja be. A felsoroltak közül állásfoglalás csak Ignotus és Balázs két írásában és Káldi Jánosnál van. Káldi fogalmazza meg költői hitvallásként elsőnek a mester— tanítvány viszonyt.

Az 1945—1955 közti idő nem termett költői borostyánt Bartóknak. Okáról már az előzőkben szóltunk. A fordulatot 1955 hozta meg. Ennek bevezető szimfóniája Illyés Gyula Bartók-ja. Ez a vers mindkettőjükhöz méltó riadó, mint Vörösmarty Liszt ódája, s nagyjából azonos történelmi küldetéssel, „mert növeli, ki elfödi a bajt,... amit nem érthet, aki nem érte meg.”

Ezután a hatalmas erejű, drámai vers után Bartók mint verstéma „divatba” jött. Ki Bartókon emelkedett, ki őt

emelte művészi rangjától és tisztaságától függően. így találjuk a vallomást tevők közt Weöres Sándortól kezdve Jan- kovichon, Juhász Ferencen, Keresztury Dezsőn, Bóka Lászlón, Devecseri Gáboron át, Fodor Andrásig és Somlyó Györgyig és a többiekig legtöbb írónkat. Ha e népes mezőnyben az alkotói állásfoglalást próbálnánk kitapintani, bizony a szám nagyon megcsappanna. Az anyag jelentősebb része inkább erőtlen reflexió, s csupán tárgya köti ide, nem a címben kifejezett elvtisztaság programja. Éppen ezért a kötet igazi értékét az a néhány Bartókkal kongeniális nagy vers adja, amelyek Illyés bevezetőjéhez és verséhez hasonlóan valóban meg is felelnek magasra tűzött céljaiknak.

*

Egészen más jellegű problematikát idéz fel Békefi Antal bakonyi gyűjtése anyagát feldolgozó munkája. 13 év gyűjtőmunkájának az eredményét foglalja össze, 105 bakonyi dalt, amelyből 9 német, 1 szlovák és 95 magyar. A szerző a dalok társadalmi hátterét, osztálytagozódását próbálja kitapintani, s eszerint is csoportosítja őket: „agrár”=48%, „kezdő iparosodást” jelző=12%, „bá- nyász”=18%, „kortes”=8% és „kiván- dorló”=14% témakörökre. E felosztásba nem illik bele az utolsó két szempontú elkülönítés, hisz az egyik alkalmi funkciójú, a másik pedig mindhárom osztálykategóriára kiterjed. Mindez a felosztási kísérlet azt mutatja, hogy a teljes népi életformát tükröző dalanyag a maga hosszú történelmi alakulásában és bonyolultságában mennyire nehezen engedelmeskedik a kívülről rávitt rendszerezési sémának, modellnek. A gyűjtött anyag alapján a szerző a társadalmi fejlődésirányt kísérelte meg érzékeltetni egy rövidebb történelmi távon a mai néprajztudomány új ága, a munkásfolklór diszciplínái alapján. Egy járásnyi nagyságú terület vall nótaszaván keresztül saját életéről, ennek alakulásáról, s ezen a szálon fűzi is egységbe a könyv anyagát, néha kissé idényjellegű kommentárral.

A kötet bevezetője röviden értékeli gyűjtött anyagát dallamgazdaság és szövegalakulás szempontjából, mintegy elő- rebocsátva a könyvben külön fejezetben kidolgozott zenei rendszerezés eredmé145