Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kovács József: Ország a kirakatban

zakón mutatkoznak a befalazott ritmikus tornác-oszlopsorok — az egyik XIX. századi épületen még a szomorú csukaszürkére mázolt ajtók is korabeliek. Tihany faluszerkezetének régi harmóniáját a pallérok színtelen-íztelen tervezése ma is rontja. Ilyen „palléralkotás” az autóparkoló terének egyik háza is. Építő kisiparos lakik benne. A két skansenház szomszédságában egyik egykorú rokonuk a közelmúltban kapott konyhamozaikhoz hasonló teljes kockahálós falborítást — a tulajdonost senki nem óvta, hogy ezt itt ne tegye. Egy másik XIX. századi épületnek a mozi tövében két vagy három tulajdonosa lehet. Az elejéibe nagy TÜZÉP ablakot vágtak, átépítették a ház hátsó részét is, tetején unalmas egyenruha, szürke eternitpala. Csak a közepe eredeti még, az egyik ablak fölött 1827-es évszám. Még rom is akad Tihanyban. A protestáns papiak falai árván, tetőtlenül állnak. A szórványgyülekezet emlékét egy régi harangláb hirdeti. Micsoda non serviam kellett egy kálomista harangláb emeléséhez Lécz Ágoston apát tornyai közelében! Imponáló pannon türelemmel fogadhatta az apátság is, a harangláb és a tornyok felemelő vallási türelmet bizonyítanak...

Szeibbazúj!!! Nem a hibrid foldozgatás, a régi házon nagy ablak, hanem az új épületsor a szebb! A barokk magtárból az okos meggondolás mozit, kultúrházat varázsolt, modern bejárat hirdeti az új funkciót. Ötletes a bazaltkőből épített korszerű tagolású gyógyszertár, jó építészeti megoldás a Belső tóra néző pártház, szépen egyesíti a régi és új ötvözetét a rendőrségi épület. 1966 őszén más feljegyzésre érdemest is láttam Tihanyban, a Kossuth utcában. Itt egy lakóházat belül bizonyára újjátervezve, de XIX. századi parasztbarokk külsővel állítottak éppen helyre. Újra kibontották a gádorsort, kontyolták a nádtetőt. A ház megkapóan igazolta, hogy régi is lehet új! A nádtetőkről különben * is szólni kell, ez Tihany építészeti formanyelvéhez tartozott. A nádtető még az ezerkileneszáznegyvenes években épült, fent földszintes, de a meredekre épült részen emeletes nyaralót is harmonikusan a száz éves házak közé békíti ... Ma a tűzoltás minden eszköze rendelkezésre áll, itt is bizonyára. Tihanyban nem kellene félni a couleur locale-t őrző nádtetőktől... Ne féljen az olvasó, nem valami „echt madjarisch” romantikát akarnék Tihanyba plántálni. Óvakodom és elzárkózom a lobogó szűrű-gatyájú ■— idegenforgalmat így hívogató — talmi hamisítások gondolatától, ezt maga az idegenforgalom sem akarja. Gondolatsorunk azonban az esetleg visszavarázsolható Tihany régi körvonalait tapintja.

Ha csak az ország egyik községe fejlődéséről írnék, akkor nem gondolnék nádtetőkre, még a pallérstílussal szemben is békülékenyebb lennék. Parasztságunk szenvedélyesen veri. szét az apró ablakos, egészségtelen régi házakat, és helyébe újat emel. Ez azonban legyen mindenben új. Struktúrájában is, ne a pallérstílus szürke kockaházai öntsék el a magyar falvakat. Bármely községről beszélünk is, gondolkodni kell a formájában, tartalmában értékes népi műemlékek belső korszerű felújításán — a korszerűen helyreállított ház kaphat modem folytatást is — így ma is élő lesz, és fenntartása is jogosult. Mindez Tihany esetében fokozottan érvényes. Az építészetileg jól megoldott új épületnek helye van az évszázados faluegyüttesben. Az apátsági templom környékén bokroson szétágazó utcákban a skansen két háza, de azzá lesz a Kossuth utcai új helyreállítás is. Tihanynak értékes épületállaga van, a műemléki jegyzék több mint húsz műemlékjellegű, faluképi értékű épületet sorol fel. Ezek belső korszerűsítését, külső helyreállítását egységes gondolatoentrumú terv alapján kellene elvégezni addig, amíg ez nem késő. Mert műemlékjegyzék sem óvhat a tulajdonos átalakító hajlamától s a körzeti hatóság hozzájárulásától, ha nem időben kezdünk hozzá Tihany egységes faluképének korszerű és korhoz kötődő felújításá126