Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Z. Szabó László - Turi Lajos: Keresztury Dezsőnél Dunántúlról, irodalomról
lősséggel tárgyiasul, és amelyik a jobb, szebb jövő felé szeretné vezetni az emberiséget: ez az igazi magyar hagyomány. (A Balaton mennyire emberi és mennyire művészi kapcsolat, kapocs? És Keresztury Dezső szerint mit adott a magyar és az egyetemes európai kultúrának?) Sokat adott. Már a rómaiak idején kapcsolódott az európai kultúrához, római utak mentek végig a partján, rómaiak próbálták először szabályozni a vizet, rómaiak hintették tele villáikkal, szőlőikkel, fürdőikkel, kertjeikkel a Balatonnak főként az északi partját. Attól kezdve minden korszakban az európai szellemi, gazdasági viszonylatokkal együtt élt és lélegzett a Balaton. Együtt aludt, együtt pihent, együtt nőtt, együtt terebélyesedett. Mondjak példát? Egry Józsefet a Balaton ajándékozta nemcsak a magyar művészetnek, hanem az európainak is, mert a saját kora legjobb szintjén a legjobb európai művészetet képviseli, és ez itt a Balaton partján, a Balaton ihletésében virágzott ki. Az sem egészen véletlen, hogy íróink, művészeink egész sora a Balaton mellett telepedett le... Ami az én részemet illeti: ón gyerekkoromtól ennek a vidéknek vagyok a rabja, foglya, munkása. Otthonom e hely, lelkem szülőföldje és munkám legfőbb területe... (... És végül a dráma, a Mózes. Az elmúlt színházi évad drámatörténeti eseménye. Nem jelképes-e, hogy az is éppen itt, Dunántúlon, Veszprémben került felújításra, és éppen Keresztury Dezső írói közreműködésével?) Sok minden jelkép számomra. Egyik versemnek a végén ez van: „Mert minden példázat!” Számomra sok minden példázató« jelentőségű, tehát ebből is ki lehet a példázatot fejteni. Én főképpen a következőket tartanám megjegyzésre érdemesnek: bent van ebben a vállalkozásban Arany János. Hogy Az ember tragédiájából nemzeti remekmű lehetett, hogy az a pályáján elindulhatott, azt nem utolsó sorban Arany Jánosnak köszönhetjük, aki sorról sorra átjavította, az akkori élő nyelvhez alkalmazta rendkívül gyengéd, bársonyoz kézzel, nagy művészi tiszteletadással. Én magam is valami hasonlót szerettem volna a Mózesen végrehajtani, persze ez erősebb beavatkozást igényelt, hiszen más jellegű mű. Köziben Arany óta is sokat fejlődött a színpadi nyelvünk. Amellett a Mózes egy hirtelen, gyorsan, majdnem azt mondhatnám, rohamlépésiben megírt mű, amit' Madách beküldött az akadémiai pályázatra, aztán többet nem is foglalkozott vele. Tehát nyersebb, elkészültében is darabosabb. Benne van azért a Dunántúl is, nemcsak mert a veszprémieknek jutott eszébe — hiszen ez a bemutató nem volt veszélytelen és nem volt kockázat nélküli, ezért minden tiszteletem a veszprémi színtársulaté —, hanem mert én is félretettem egy-időre Arany Jánost, és betegen, a füredi kórház egyik szobájában, miután ott rekedtem hosz- szabb időre, készült el ennek a feldolgozásnak a nyers változata. Jelképesnek érzem azt is, hogy a Dunántúlon született újra ennek a felvidéki nagy magyar írónak a műve, bizonyságul, hogy egy és oszthatatlan a magyar irodalom. Z. Szabó László — Túri Lajos 124
