Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Bardócz Árpád

Balatonalmádi, 1947 május 17. — Kedves Barátom, tegnap Váth Jánosnál összetalálkoztam Várkonyi Nagy Bélával s tőle értesültem arról, hogy az 1945-ben megalakult Bacsányi János Társaság rendes tagjai közé választott. Minthogy erről eddig tudomásom nem volt [nem ismertem a címét s így nem értesíthettem, V. N.], csak most van módomban megköszönni a Társaságnak azt a megtiszteltetést, amelyben részesített. Bármikor a legnagyobb örömmel állok szerény képességeimmel úgy a Társaságnak, mint lapjának, a Sorsunk-nak rendelkezésére.

Örömeméi hallottam Várkonyi Nagy Bélától, hogy Te is, régi jó barátom, Lovász Pál is, baj nélkül estetek át a lezajlott változásokon. Szívből jövő, meleg üdvözletét küldök mind a kettőtöknek.

Feleségemmel és fiammal, együtt mi hárman is épségben kerültünk ki a hat hétig tartó ostrom és egyéb veszélyek tömkelegéből. Anyagilag azonban nagyon leromlottunk. Mi szülők meg is öregedtünk egy kicsit.

Munkatársaidat ismeretlenül is melegen üdvözlöm. A régi barátsággal ölel igaz hived Bardócz Árpád.

Tulajdonképpen nem ez a levelezés volt az első érintkezésünk, 1928-ban önéletrajzot kértem tőle, s noha ebben csak az 1928. évig számol be magáról, mégis közlendőnek vélem, minthogy az önéletrajzok mindig elsőrendű hitelességűék (csupán a műveit ismertető bibliográfiát mellőzöm.)

Vác, 1928 november 21. — Igen tisztelt Uram! — Nb. felhívására a következőkben közlöm a kívánt adatokat:

1888 április 23-án születtem Nagy-Ilondán, Szolnok—Doboka megyében, erdélyi székely református nemesi családból. (Nagybaczoni de Bardócz). Középiskoláimat Baján és Temesvárott végeztem. Jogi tanulmányaimat Pesten kezdtem és Kolozsvárott fejeztem be, a Magyar Kir. Ferencz József Tudományegyetemen, ahol 1910-ben az államtudományok, 1912-ben pedig a jogtudományok tudorává avattak. 1910-től 1921-ig Temesvár városánál viseltem közigazgatási tisztséget, előbb fogalmazói, majd másodaljegyzői minőségben. 1921-től mint menekült tisztviselő Vác városánál helyettes tanácsnoki állást töltöttem be 1925-ben bekövetkezett nyugdíjaztatásomig.

Verseim és versfordításaim 1913 óta jelentek meg a fővárosi és erdélyi lapokban: Pesten ,,A Hét”-ben, az ,,Uj Idők”-ben, az ,,Élet”-ben, ,,A Társa- ság”-ban, újabban a „Napkelet”-ben, melynek állandó munkatársa vagyok, — Erdélyben a volt „Erdélyi Szemlé”-ben és a ,,Pásztortüz”-ben. A temesvári Arany János Társaság 1919-ben rendes tagjává választott.

Önálló kötetben két munkám jelent meg: 1. Thea Sternheim: „Anna” cimü munkájának fordítása (közös fordítás Angerbauer Rólanddal) Temesvárott 1920-ban, Pán könyvtár 3. sz. — 2. Ugyancsak 1920-ban Temesvárott a saját kiadásomban jelent meg „Japán versek” cimü kötetem, az első magyar önálló japán anthológia, mely németből készített japán versfordításaimat tartalmazza. [Itt következik a bibliográfia.]

Kéziratban kiadásra várnak a fentmegjelölt lapokban túlnyomó részben már megjelent eredeti verseim és versfordításaim, utóbbiak főleg az újabb német költőkből, mint: Karl Busse, Theodor Däubler, Richard Dehmel, Otto Erich Hartleben, Karl Hauptmann, Emil Alfred Herrmann, Hermann Hesse, Gottfried Kölwel, Isolde Kurz, Else Lasker-Schüler, Oskar Loerke,

75